Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 4. szám - Szepesi Attila (versek)

Ejféli ablak

Elfoszló nevek, Anna, Éva, Rózsa, illanó-lép- tű Klára, Jutka, Pálma: gyöngyház nevek. Hangok visszfénye, ének árnya, szélringatta kakukkfüvek. Erzsébet, borongó Zsuzsánna, éjféli ablak nyitva- tárva - mindegy, nap süt vagy hull a hó: Ernő, Beáta, Gabriella, számyrebbentő muzsikaszó. Dalaim éji boszorkái, tündérkedéstek titka fogytán ráolvasások, suttogások: Katalin, Ágnes, Magda, Sára, hajfürtök, szárnyak, gyertyalángok. Zsarátnok percek néma tánca, Eszter, Flóra, Boglárka, Stella, ibolyákkal illatozók. Erika, Györgyi, Juliánná: emlékezetekkel vészt hozók.

A mágus éjszakája

Nézi a habzó higanyt és a ként, mely tégelyéből sercegve lecsordul, s míg fönn az éji szélkakas csikordul, a nevesincs titkok vendégeként

tükörbe bámul. Nincsen arca. Hőköl.

Hová lett kristály szeme-párja? Érzi, kiveszett rég a teremtő időből.

A hideg éjfélt sorsává igézi,

bár se hite többé, se válla-karja.

Valaki szól, de nincsen aki hallja.

Künn szél cibálja a fák üstökét.

Nincs se a látomás, se aki látott.

Se az álmodó, se a tenger álmok.

Későre jár. Hideg van és sötét.