Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Kovács István: Waclav Felczak második "összekötő korszaka" Magyarországon
hoz. Felczak 1945 és 1948 közötti tevékenysége a lengyel történelem egésze szempontjából fontos. 0 volt ugyanis, aki 1946 decemberében arról igyekezett meggyőzni a londoni lengyel kormány szocialista párti miniszterelnökét, Tornász Arciszewskit és azokat a lengyel politikusokat, akik abban reménykedtek, hogy a Szovjetunió és szövetségesei között rövidesen háború robban ki, hogy ennek irreális volta miatt be kell szüntetni a kommunisták elleni partizánháborút, fel kell számolni a Győzelem és Függetlenség (WiN) nevű konspirativ szervezet tevékenységét, mert a további akciók szükségtelenül elvéreztetik a nemzetet. A rendelkezésükre álló pénzt nem újabb földalatti szervezetek létrehozására, hanem a bebörtönzöttek és családtagjaik támogatására, honi könyvtárak gyarapítására és ösztöndíjakra kell fordítani. 1945 nyara és 1947 tavasza között többször megtette a Krakkó és London közötti útvonalat. Odahaza nemegyszer találkozott édesanyjával, Michalina Patczynska asszonnyal is találkozott, aki a háborúban nyolc gyermeke közül négyet elveszített. Ennek ellenére katonai esküjének megtartására biztatta Jan Wactawot, a legkisebbik fiát. Talán a családi hagyományok miatt, hiszen Michalina asszony apja és dédapja is, mint az 1831-es, illetve az 1863-as szabadságharc résztvevői, megjárták Szibériát. 1947 márciusa után Waclaw Felczak is könnyen odajuthatott volna, mivel a lengyel Államvédelmi Hatóságok dekonspirálták és körözést adtak ki ellene. Már márciusban nem sok hiányzott ahhoz, hogy a határmenti Cieszynben elfogják. Ennek a ténynek is része lehetett abban, hogy 1947 tavaszán felhagyni látszott a politikai tevékenységgel, s beiratkozott a Sorbonne-ra, ahol történelmet tanult... 1948 novemberében Stanisíaw Miíolajczyk, a koalíciós kormány kommunisták letartóztatása elől 1947-ben nyugatra szökött miniszterelnökhelyettese személyesen fordult hozzá, hogy segítsen néhány néppárti politikus nyugatra szöktetésében. Balsejtelemmel kelt útra Csehországba... A lengyel 1985-ös diákok magyarországi útja során fogalmazódott meg Kiss Gy. Csabában az ötlet, hogy Wacíaw Felczak 1986. május 29-én beköszöntő' hetvenedik születésnapjára jelentessünk meg emlékkönyvet, s azt a Jagelló Egyetemen adjuk át az alkalomhoz méltó ünnepség keretében. A kötetnek Klaniczay Tibor pártfogó támogatása révén az MTA Irodalom-történeti Intézet lett az intézménygazdája, kiadásának technikai részét a Zelnik József vezette Selyemgombolyító vállalta, pénzt hozzá a később Wacíaw Felczakkal baráti kapcsolatot tartó Vásárhelyi Miklós közvetítésével az MTA-Soros Alapítvány biztosított. Az emlékkönyvet Dobossy László és Szabad György professzorok lektorálták, Kiss Gy. Csaba és Nagy József Zsigmond szerkesztették. Hatszáz példányban Hungaro-Polonica címmel látott napvilágot. Ha végignézzük a tartalomjegyzéket, láthatjuk, hogy az akkori másként gondolkodók minden árnyalata szerepel benne Bíró Zoltántól, Bojtár Endrétől Nagy Gáspárig, Szegedy-Maszák Mihályig, Csoóri Sándortól, Göncz Árpádtól Heiszler Vilmosig, Pálfalvi Lajosig, Borsi-Kálmán Bélától, Für Lajostól Gergely Andrásig, Kosa Lászlóig, Bálint Csanádtól Deák Ernőig. Úgy ez a kiadvány a magyar értelmiség - sokak által felejtésre ítélt - egységes fellépésének és kiállásának is dokumentuma. A kötet átadására 1986. június 6-án ünnepi dékáni tanácsülésen a Jagelló Egyetem ódon dísztermében a Collegium Maiusban került sor. A Gergely Andrásból, Kiss Gy. Csabából, Nagy József Zsigmondból, Rosonczy Ildikóból, 273
