Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Wlodzimierz Bolecki: Kellemetlen igazságok

Most persze olyan írókat vetek össze, akik teljesen mások, de bátran kijelenthetem, hogy az írásaikból elvonatkoztatott lengyelség-kép nagyon hasonló. Gombrowicz és Mackiewicz szerint a kollektivista eszmék és viselkedés- módok foglyai, ugyanakkor a lelkűk mélyén meg vannak gyó'ződve arról, hogy szélsőséges individualisták.

Gombrowicz koncepciói - akárcsak a művei - közismertek, ezért most nem interpretálom ezeket. Szeretném viszont röviden ismertetni Józef Mackiewicz legfőbb társadalmi eszméjét, a regionalizmus elvét. Ezen alapult a „Gazeta Codzienna” programja. A vilnai napilapot Józef Mackiewicz szerkesztette 1939 őszétől 1940 tavaszáig, de mint író, később is kitartott alapelve mellett.

Vilnába több évtizedes hagyománya volt a regionalizmusnak. E programnak az volt a lényege, hogy elvetették azt a felfogást, mely szerint Litvánia mint tájegység a Nemzeti Köztársaság határvidékén helyezkedik el. A „végek” Litvániájával szembeállították a ,központi” Litvánia koncepcióját, vagyis olyan régiónak tekintették, amelynek megvan a maga önálló politikai, s mindenekelőtt társadalmi személyisége. A Lengyelországban népszerű ,határvidék” koncepciója - mondták a regionalisták - természetesen nem zárja ki a Litvánia iránti szeretet vagy a dicső múlt kultuszát, sem a helyi hagyományok ápolását, de mégiscsak figyelmen kívül hagyja a térség történelmi sajátosságait.

Másként fogalmazva, a „határvidék” koncepció szerint Litvánia valamiféle szép „függelék”, vagyis egy központ, mai szóval anyaaország tartozéka. Moszkvából nézve Litvánia a nyugati, Varsóból nézve a keleti „végeken” található. Persze a vilnai lengyelek, ha a „határvidék” koncepciót fogadták el, a Nemesi Köztársaság keleti „végein” helyezték el szűkebb hazájukat. De ezt a ,határvidék” koncepciót elvetették a vilnai regionalisták.

Mackiewicz lapja, a „Gazeta Codzienna” hasábjain nagyjából így érveltek a regionalista koncepció mellett: a mi „hazánk” az egykori Litván Nagyfejedelemség területe. Azért ilyen különleges, mert Vilna egykor több nemzet fővárosa volt. Történelmi okok miatt ez az ország nem lehet egyetlen nemzet tulajdona. A térség társadalma a litván, a lengyel és a belorusz vér amalgámja, de élnek itt zsidók, tatárok, karaiták és óhitű pravoszlávok is. A regionalisták nem a részt, hanem a térség heterogén, nyelvileg és kulturálisan sokszínű egészét eszményítették. Azt sem fogadták el, hogy egy kultúra uralkodjék a többi fölött. Vilnában, a harmincas években nem értették, néha kinevették őket. Sőt, némelyek árulóknak tartották a regionalistákat. Mackiewicz ezt személyesen is tapasztalhatta, hiszen a hivatásos hazafiak mind a mai napig a szemére vetik, hogy Vilna kérdésében litvánbarát álláspontra helyezkedett. Valójában a regionalisták azt hitték, hogy Vilna - „csodálatos városnak” nevezték - nem lesz többé konfliktusforrás, hanem híd szerepet tölt be a térség minden nemzete, a lengyelek, a litvánok, a beloruszok és a zsidók között. Tehát a regionalizmus eszménye szemben állt minden nacionalizmussal, legyen az litván, lengyel vagy belorusz. E koncepció szerint a „határkérdésnek” nincs jelentősége, nem fontos, hogy egy adott nemzet vagy állam birtokolja a térséget. Ezért minden határt mesterségesnek találtak, ami az elsődleges földrajzi és kulturális egység adminisztratív felosztását szolgálja. A regiona247