Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Wlodzimierz Bolecki: Kellemetlen igazságok
Mackiewicz is hasonló következtetésekre jutott: 1917 után Lengyelországban nem ismerték a bolsevik forradalom céljait, mert nem érdekelt senkit a bolsevik idelógia. Azért nem, mert úgy gondolták, hogy kelló' védelmet nyújt ellene a „nemzeteszme”. Érdemes megvizsgálni az antikommunizmus problémáját. Gombrowicz tíz-tizenöt, Mackiewicz tíz-tizenötezer mondatban foglalkozott vele, de a lényeg ugyanaz. A kommunizmus nem azért lett úrrá a lengyeleken (azaz a szellemi eliten), mert legyőzte őket, hanem azért, mert behódoltak neki. „Tehát bármiféle kommunizmus-kritika csak az igazságtól sem visszariadó lelki- ismeret-vizsgálattal együtt lehetséges. Ki tudta rászánni magát közületek? Csak Miloszban volt meg a józan belátás.” Ez Gombrowicz véleménye, de Mackiewicz is így gondolta. Szerintük ezért nem volt meg a lengyel irodalomban a bátorság ahhoz, hogy - Gombrowicz szavaival - „korrekt módon a saját területén nézzenek szembe az ellenféllel”. Tehát a lengyel irodalom képtelen volt erre a szellemi erőfeszítésre, nem mérkőzött meg a kommunizmus jelenségével, noha az volt a „legnagyobb megrázkódtatás Lengyelország fennállása óta”. Másként fogalmazva - Gombrowicz szerint - a lengyel irodalom nem tudta átgondolni „az emberiség egyik legvakmerőbb kalandját”. Tehát Mackiewicz és Gombrowicz is meg volt győződve arról, hogy a lengyelek egyszerűen azért nem értették meg a kommunizmust, mert... nem érdekelte őket. Ez pedig azt jelenti, hogy nem érdekelte őket az, aki „más”, vagyis „idegen”, vagyis - a lengyelektől „különböző”. Nehéz lenne komolyabb vádat felhozni a lengyelség ellen, de ez még nem minden. Mert az érdeklődés hiányának tudatlanság az ára. A lengyelek nem akarták megismerni a kommunizmust - mondja Mackiewicz -, pedig enélkül önismeretük sincs. Úgy gondolták, hogy ha mindent tudnak magukról, másokról is tudnak mindent. De hamarosan kiderült, hogy nem ismerik sem ellenfelüket, sem önmagukat. Mert azt hitték, hogy az „orosz kommunizmus” antagonisztikus ellentétben áll a Jengyei nemzet- eszmével”, és közben észre sem vették, hogy alárendelt helyzetbe hozták magukat: előbb a „lengyelség”, majd rögtön utána a Jengyei kommunisták” uralma alá kerültek. Tehát mindkét esetben belülről győzték le őket. így hát a „polonizáció” kétszeresen is pusztító eszköznek bizonyult. A Jengyelség” először azt tette lehetetlenné, hogy megismerjék önmagukat, aztán azt, hogy másokat - azokat, akik keletről jöttek. És nem az „oroszok” jöttek, hanem a „bolsevikok”, nem az orosz nemzet, hanem egy új, XX. századi ideológiai képződmény. Válasszuk el Mackiewicz téziseit politikai-történeti érvrendszerétől, és vessük össze Gombrowicz gondolatmenetével. Gombrowicz és Mackiewicz is a következőképpen érvel: más emberek formálnak minket, tehát az önismeretünk attól függ, mit tudunk másokról. Ugyanakkor - és ez a két író közös diagnózisa - a lengyelek kizárólag önmagukkal vannak elfoglalva: inkább lengyelek, mint emberek akarnak lenni.. Gombrowicz számára ez mindenekelőtt az egyén torzulását, sőt, öncsonkítását jelentette - mert ő antropológiai értekezéseket írt. Mackiewicz számára ez a tézis a nacionalista eszmék diadalát jelentette - mert ő történelmi, politikai és szociológiai értekezéseket írt. De mindkét író számára nyilvánvaló volt, hogy minden esetben károsodik az egyén szellemi függetlensége és szuverén gondolkodása. 246
