Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Petőcz András: A folyó partján; Pörögve hullsz; Zárójelvers op. 64.; Zárójelvers op. 65.; Zárójelvers op. 66.; Zárójelvers op. 67.; Zárójelvers op. 68. (versek)
/ / Tavasz, tavasz, gyönyöril, a Duna, a vén Duna karcsú gőzösökre, tavasz, megyek a tavaszban, benne megyek a vén Duna karcsú gőzösökre gondoló, nyugtalan hullámai 4 mentén, a parton, a tavaszban, benne, a tavasz itt, mindenütt, lassan-nyár, mindenütt, ez kikerülhetetlen, nohát, csodálkozom, a dolgok úgy tűnik még mindig ki kerülhetetlenek, nohát, csodálkozom, az öreg Duna gyö 8 nyörű partján, lábam alatt nem morognak csendesen sovány falevelek, lábam alatt kavicsok csikorognak, kellemetlen zaj, majdnem-kiabálás ez, mint mikor az öreg házmestemé 11 üvöltözik recsegő-sipító hangon, üti a kölyköket, ahol éri, közben pedig fecseg a felszín, a mély pedig hallgat, ilyen ez 14 a mélység, hallgat és nem szól, csak a hullámok: feleselnek / / Zárójelvers op. 64. Zárójelvers op. 65. / / Szétosztod magad, megbontatlan maradsz te mégis, elszántan, fegyelmezetten, ha futja még erődből, szétosztva és mégis: megbontatlanul. Legyen ez: 4 valami új tisztaság. Kapcsolódj ahhoz, akihez le hét kapcsolódni, óriási lélegzetvételekkel figyelj minden-minden eljövendőre. Tisztaság könyv. Új és új tisztaságok vegyenek körül, amit elkövettél, 8 takard lejól, tudjuk, nélküled is, kendő alatt. Lehetne éppen szemlélődés: látnál, mondjuk, egy különös öreget, furcsa kalappal fején, fotografálják 11 éppen, szigorúan néz a kamerába, és mindez majdnem játékos is: valami csavargó talán, kiközösített hívő is lehetne, mit 14 tudom én; próbálok megbontatlan anyagként, megmaradni. / / 218
