Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Petőcz András: A folyó partján; Pörögve hullsz; Zárójelvers op. 64.; Zárójelvers op. 65.; Zárójelvers op. 66.; Zárójelvers op. 67.; Zárójelvers op. 68. (versek)

II és újból, vissza, újból és újból, vissza, csak egy

pillanatig akár, csak egyetlen pillanatig, de vissza, nyughatatlan és furcsa mozdulatokkal, nyughatatlan és 4 koordinálatlan mozdulatokkal: vissza és újból - és felmutatja ismét, mint aki cselekszik, mint aki éppen cselekszik, tevékenykedik, és megtervezi, és akarja, és igyekszik, és siet, és nagyon igyekvő',

8 mint aki ismét felmutatja, mint aki tevékeny éppen - de mégsem tér vissza, nincs már visszaút, nincs vissza- menetelés sem, csak hallgatás van, hiába mutatja fel,

11 mintegy bizonyításképpen, hiába, hiába, hiába - de van mosoly, van szomorúság, van érzelem, amennyi kell, ha kell valamennyi,

14 és akarat van, valami titkos, borús, tétova zűrzavarban / /

Zárójelvers op. 66.

Zárójelvers op. 67.

/ / Színes tintákról álmodom. Könnyű és lebegő' az álom, játékos persze, jól érzem magam álmomban, és nem akarom, hogy vége legyen. Foltok ezek a tinták csu- 4 pán pacnik, és nem is a papíron, hanem valahogy, úgy a szemem eló'tt: mint amikor a fénybe nézel hosszan, káprázik a szemed, amikor behunyod, nyilván mindenki ismeri ezt az érzést. Általában ismerhető ez az érz 8 és: általában. Mint amikor szaladni volna kedved! Istenem, milyen gyönyörű ez a szó: szaladni. Mennyi könnyedség van ebben az egyetlen szóban is - csak 11 könnyedség van benne. Levegővétel és perspektíva. Színes tintákról álmodom.

Vidáman ébredek majdan, és ez is 14 mennyire szép; könnyedség, majdan, szaladni: kedved 219