Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Cseke Péter: Amikor "minden Egész eltörött" - Jegyzetek Horváth István második pályaszakaszáról
tizmus követelményeihez. Mások számára viszont ez a kisregény vált az irodalmi sematizmus teljes csődjének a példázatává. Ebből a szempontból tehát indokolt volt az elutasítás. A kisregényé - és nem az eredeti elbeszélésé, mely ugyan nem hibátlan alkotás, de ma is kiérdemli figyelmünket. Mindenképpen indokolt volt az ötvenes években keletkezett kéziratok temetőjéből kiemelni és tetszhalott állapotát megszüntetve az 1981-es gyűjteményes prózakötetben újból életre kelteni. Annak bizonyságául is, hogy amikor az élet jelenségeire figyelt, és nem életidegen tételek illusztrálására vállalkozott, Horváth István az ötvenes években is írt olyan prózát, amelyik túlélte azt a korszakot. „Horváth István, akit ezernyi szál fűzött változatlanul a parasztsághoz és a falu életéhez, már ekkor felismerte a voluntarista politikai gyakorlat és az átalakulási folyamat ellentmondásaiból születő konfliktusokat - fogalmazta meg 1982 elején Gálfalvi Zsolt. - A Csali grófból valóban realista, a társadalmi élet mélyebb jelenségeit felfedező mű lehetett volna, ha Horváth István írói szemléletét nem béklyózza és nem zavaija meg a voluntarizmus, a manipulativ ködösítés. Az az aggályos gond, amellyel Csali cselekedeteit megmagyarázza, és amellyel végül az általa jelzett bonyolult szindróma jelenségszerkezetét kulákármánykodás hatásává szűkíti le, félreérthetetlenül tükrözi a sematizmus és torz - hangsúlyozni kívánom: nemcsak és nem is elsősorban irodalmi vagy esztétikai jellegű -elképzelések, gyakorlat és a mindezt erőszakosan megteoretizáló ideológia hatását.”30 Mikor ismerte fel tehát Horváth István a voluntarizmus veszélyét? Nyilvánvalóan a Csali-téma első felbukkanása előtt. Nos, az 1954. május 28-30-i keltezésű Munkamódszeremben van egy olyan megjegyzés, amelyik eligazító lehet e tekintetben: „Sokan tudnak már arról, hogy annak idején, még a jobboldali elhajlás leleplezése előtt megírtam Csali gróf című elbeszélésemet, s úgy írtam meg, hogy nem volt alkalmas kiadásra, át kellett dolgoznom, újra kellett írnom az általam késznek hitt kéziratot”31 Eszerint tehát - minthogy az említett jobboldali elhajlás leleplezése”, a Luka László-Pauker Anna-féle irányzat felszámolása 1952 elején történt - 1951 végére, 1952 legelejére tehető az elbeszélés megírásának időpontja. (A mai olvasó bizonyára tisztában van azzal, hogy az 1954-es szóhasználat mennyire félrevezető. Azóta tisztázódott, hogy a szóban forgó „leleplezés” milyen törvénytelenségek elkövetéséhez, Gheorghiu-Dej - Sztálinhoz hű - riválisának likvidálásához vezetett, amiről Marin Préda is csak halála előtt írt Cél mai iubit dinire pamánteni című regényében, amiért - egészen más okból - az előzőnél sokkal keményebb diktatúrában ugyancsak az életével fizetett.) Jellemző, hogy az író annyira komolyan vette a „bátorságát”, „merész témaválasztását” dicsérő, ám ugyanakkor a „negativista életszemléletben” őt elmarasztaló („az ábrázolt jelenségeket nem tudja az élet nagy összefüggései közt pozitív irányú folyamatként bemutatni”) tanácsadók merő jóindulatból” fakadó „segítségét”, hogy mentegetőző szövegében akaratlanul maga is őket visszhangozza: „Igen sok függ attól, hogy az író tisztán lássa a társadalmi összefüggéseket és saját helyét az összefüggések közepette. /.../ Amagam tapasztalatából hozok fel példát arra nézve, hogy milyen hiba származhat alkotás közben, ha az író nem ismeri kellő módon a jelenségek összefüggéseit. /.../ 1135
