Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Jurij Skrobinec: Szonettek Nagy László tiszteletére: Keze; Átokzuhataga; Holtfáradtan elhessegetem; Se tehenem, se lovam; A 150. szonett (versek)

Atokzuhataga

„ostoros zivatar fenyeget...”

N. L.: Zuhatag

„Uraim, féltsétek magatok”: meddővé válik a magotok. Voltatok kapzsik és paráznák: nem szülnek vetést e barázdák.

Fényárban úsztak a paloták, rikkantó, kurjantó hahoták. Legyen a házunk is világos, kiskertünk-nagykertünk virágos.

Áhítunk szívünknek meleget, fáztunk és áztunk már eleget.

Uraim, bennünket örökké nem tesztek kérődző ökrökké.

Csömörbe estek a mátkáink - hulljanak rátok az átkaink.

Ungvár, 1982.X. 25.

Holtfáradtan

elhessegetem

Holtfáradtan elhessegetem Az üj ötletem, új szonettem:

„El, el! Már nem bírom tovább!” Csak állna odább legalább.

De hiába is rebesgetem A hálámat s a köszönetem, Heveskedik, nem áll odább, Lábatlankodik a versláb.