Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Jurij Skrobinec: Szonettek Nagy László tiszteletére: Keze; Átokzuhataga; Holtfáradtan elhessegetem; Se tehenem, se lovam; A 150. szonett (versek)

E lábakkal bajlódva, élve,

És minden mást ma félre téve, Szonett, ma néked hódolok.

Hát így a Költő mágiája Szósziklatömbből szobrát vájja, S dicsőítik az angyalok.

Ungvár, 1995. VIII. 2.

Se tehenem, se lovam

„Teljesen leszegényedtem... ”

N. L.: Életem

Nincs se tehenem, se lovam, se főbérletem, se ólam. Abban, ami lelóg rólam, rögvest összerogyok.

Untat már a hasból-szólam. Tán a korgásom korholjam? Úgy lóg le a korszak rólam, mint egy ronda rongy-ok.

Lenne tehenem vagy lovam, látnák ők, hogy lógnak rólam rám aggatott rongyok.

Gondolhattok bármit rólam... Sárba mártom a lúdtollam s ringy-rongyokba rogyok.

Ungvár, 1983. XII. 30. Szigliget, 1994. XI. 15.

3