Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Merklin Tímea: Fény- és mintajátékok - nyomolvasóknak

- Egy kollégája azt mondta Önről, hogy a szombathelyi textilbiennálék fő animátora volt. Ez mit jelent?- Részese voltam a textilmozgalomnak. 1968-ban rendeztünk Budapesten az Emst Múzeumban egy Textil Falikép kiállítást, amelynek anyagából a következő' évben rendeztek kiállítást, Szombathelyen a Savaria Múzeumban. Itt vállalták a mecénási szerepet, a kiállítási feltételek megteremtését, valamint a múzeumi megőrzést. 1970-től már textilbiennáléknak hívták ezeket a kiállításokat. Nem tudom, mit jelenthet az, hogy fő animátor... Talán azt, hogy sok ötletet felvettem.- Hogyan kötődik ön Vas megy éhezi- Az 1986. évi szombathelyi textilbiennálén Polgár Rózsa névrokonommal díjat nyertünk, így a következő évben mi állíthattunk ki a biennálé idején a kőszegi várban. Ott egy fekete teret rendeztem be egy helyiségben, egy fekete dobozt, hang- és fényeffektusokkal. Lényegében ez egy fekete doboz volt, az emberi szív felhangosított zörejével. A szívdobogás ritmusa önmagában is bizarr jelenség volt, ezt tetéztem a fényhatásokkal: az UV-fényre és a nem UV-fényre reagáló anyagokból különböző színek jöttek elő... Aztán volt Velem- ben egy műhely, amit nagyon szerettem. Meg Zsennyén az alkotóház. Itt építettem magam is egy házat, hogy ha túlélem a kritikus kort, leköltözöm ide.- Mi az, amit kritikus kornak mond?- Az egészségügyi statisztikák szerint Magyarországon 50-60. életévük között könnyen meghalnak a férfiak. 54 éves vagyok, elég kritikusan érzem magam, nem tudom, mennyi sanszom van.- Miért érzi magát kritikusan?- A helyzet, ami van, nem túl szimpatikus. Ami a kultúrával, művészettel történik, az engem is mind személyesen érint. Egyre kevesebb munka van. Sok olyan dolog van, ami eltűnik, ami az oktatást, a kultúrát befolyásolja.- Például mi tűnik el?- A felvételin tavaly megjelentek a kimondottan szegény gyerekek. Egy életrajzot olvasva, úgy néz ki, hogy mindkét szülő pedagógus, és mindkettő munkanélküli. Nem derűs dolog. Ha épp nem üti meg a felvételi szintet az egyébként tehetséges gyerek, akkor kívül marad az iskolán. Elgondolható, hogy mi fog történni vele... Engem irritál, hogy csak a jómódú, gazdag szülők gyerekeinek lesz lehetősége a továbbtanulásra. És még lehetne sorolni a közhelyes negatívumokat, mint például a könyvkiadás eltűnése... A szándékok, tendenciák nem úgy jönnek el, ahogy meg kellene jelenniük.- Nem az a baj, hogy közhelyként fogjuk fel a problémák megfogalmazását, és így elveszítik a súlyukat?- Ahogy közhelyessé válnak a dolgok, valóban már nem is vesszük komolyan. Elveszítik az erejüket, ami a figyelemfelkeltéshez szükséges lenne. Belefárad az egyén, a társadalom...- Mit lehet tenni?- Meg kell keresni az örömöket. Mert mindezek mellett sok pozitívum is van, mint például a Felsőoktatási Fejlesztési Alap (FEFA), amely világbanki hitellel nagy megújulást jelent az eszközökben. Erős nemzetközi kapcsolatok épülnek ki, sok diák külföldre tud menni ösztöndíjjal. Izgalmas kor, amiben élünk, csak ellentmondásos. Fontos, hogy a felhalmozódott értékeinket, a

1020