Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
XVIII. LAJOS Talleyrand! Hol van Talleyrand? (Elsiet. Jön Talleyrand.) TALLEYRAND (maga elé) Remélem, a hercegnő még nem ment messzire. (Indul oldalra. Charlotte felbukkan, mint aki őt keresi éppen.) Fenség! (Mély meghajlás.) CHARLOTTE A pimasz szolgája fülembe sugdosott, hogy idejöjjek. Akart vélem valamit tudatni, Talleyrand? (Kimért, alig tudja leplezni megvetését). Azon kívül, hogy sikerült a palotai ravaszság és a lyoni terror, a hóhér szövetsége... (Kis csend.) TALLEYRAND Csak azt akarom mondani, hogy én sem szeretem jobban Otranto hercegét, mint amennyire fenséged szereti Joseph Fouchét... Vagyis: a palotai ravaszság undorodik a terrortól és a hóhértól is, fenség. Ez világos, nemde? CHARLOTTE Mondjuk! (Kelletlenül.) TALLEYRAND De amíg őfelségének s nekem terveink vannak véle, addig haladékot kérek fenséged köreitől Fouché számára. Ha már hasznát nem vehetjük többé, jöhetnek önök, hogy rettegésbe taszítsák. A pánik, mint tudjuk, számára rossz tanácsadó, épp ezért a pánik legjobb szövetségesünk. Egyre vadabb lesz a rendőr s akkor végre lecsaphat rá a törvény... (Kis csend.) CHARLOTTE Ha jól értem, valami alkut ajánl, herceg. TALLEYRAND Igen. Amíg Welling- tonék nem győznek és őfelsége Párizsba nem vonul, amíg össze nem szedjük Napóleon bujkáló híveit... és így tovább... addig futnunk kell hagyni Otranto hercegét. Hisz nekünk dolgozik. És csak hadd írja közben emlékiratait. Az is hasznunkra válik egyszer, fenség. De mindezek után már halálosan rá kell ijeszteni, hadd gyilkoljon csak ártatlanokat is, s akkor a nyakát kitekerjük. CHARLOTTE Nem! Ártatlanokat ne gyilkoljon! TALLEYRAND Bocsánat! Rosszul fejeztem ki magam. Önök ijesszék meg minél jobban Fouchét, hogy ne csak ellenfeleit ölesse, hanem másokat is, így majd sokan, sokfélék áhítják halálát. Ijedjenek meg tőle régi forradalmár társai s Bonaparte minden lappangó híve... Tüntessenek tehát ellene mindenkori bűneiért. Ezt majd önök szervezik meg. S akkor nyert ügyünk van. Ő ugyanis ijedtében bizonyítani akarja hűségét a király iránt... S ez a bizonyítás egyre több törvénybe ütközik majd... A parlament se alszik... így már világosabb? (Kis csend.) CHARLOTTE Nagyjából, igen. TALLEYRAND Nos, akkor áll az alku? Kapok haladékot? (Kis csend.) CHARLOTTE De Isten óvja önt attól Périgord hercege, hogy vélünk ez egyszer ne játsszék tisztességesen. (Apró szünet.) TALLEYRAND Fenség, tisztességre tisztességgel szoktam válaszolni, csak a hamisság váltja ki belőlem a nagyobb hamisság módjait. CHARLOTTE Ha látnék erre valami garanciát is, fenség, hisz már túl vagyok a naivság korszakán... (Kis csend.) TALLEYRAND Garancia? Hát jó! Egy jövendő tervembe is beavatom, fenség. Az első munkák egyike, amit Fouchéra bízok, hogy állítson össze egy névsort a főbűnösökről, 402
