Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Szentpéteri József: Őstörténet-kutatásunk sorszemközt
SZENTPÉTERY JÓZSEF // Őstörténet-kutatásunk sokszemközt Az elkövetkezendő két esztendő bizonyosan a millecente- nárium jegyében zajlik, közismert ugyanis, hogy 1100 évvel ezelőtt foglaltak hont őseink e Kárpátok övezte térségben. A korszakkal foglalkozó kutatók idejekorán felkészültek a nagyközönség kérdéseire, igényükre a „végleges”, sziklaszilárdnak tekinthető eredmények iránt. Elsősorban mégiscsak önmagának tart tükröt a kutatás azzal kapcsolatban, mennyire haladt előre az elmúlt évszázadban őseink megítélése terén. Az MTA Magyar Őstörténeti Bizottsága és a Magyar Nemzeti Múzeum olyan konferenciasorozatot szervezett e kérdéskörről, amely évente más-más oldalról közelíti meg őstörténetünk sorsdöntő eseményeit. 1992-ben a régészet, 1993-ban az írott források kutatása, tavaly decemberben pedig a nyelvészet legújabb eredményeit ismertették. Terveik szerint 1995-ben a néprajztudomány kerül a középpontba. A sorozatot nyitó konferenciáról a Balassi Kiadó gondozásában nemrégen megjelent tanulmánykötetet ajánljuk az alábbiakban a korszak iránt érdeklődők figyelmébe (A honfoglalásról sok szemmel I. Főszerkesztő Győrffy György. Honfoglalás és régészet. Szerkesztette Kovács László. Budapest, 1994). A minden bizonnyal kutatástörténeti jelentőséget kiérdemlő sorozat első kötetének szerzői több generációt képviselnek: együttes fellépésük szerencsés ötvözete történetírásunk nagyjainak, a korszak tapasztalt kutatóinak és a jövő ígéretes tehetségeinek. A szakmai igénnyel megfogalmazott és a nagyközönség számára is élvezhető stílusban közzétett előadások visszatekintést adnak az elmúlt évtizedek kutatásaira, egyszersmint előrevetítik a még előttük álló feladatokat. Már most le kell azonban szögezni: nem adnak, nem is adhatnak véglegesnek tekinthető válaszokat; inkább egy tudományág problémáira, módszertani útkereséseire világítanak rá, ugyanúgy mint az a társtudományok egészére is jellemző. A konferencia alaphangját László Gyula, a korszakkal foglalkozók több nemzedékének tanítómestere adta meg nyitóelőadásában, amikor azt az elvárást hangsúlyozta, amit pályája során mindig is képviselt: a régészeti leletek elemzésénél a formai, időbeli és elteijedésbeli szempontok csakis eszközül szolgáljanak; „a voltaképpeni cél, hogy ezeken keresztül közelebb jussunk elődeink mindennapi életéhez, tapasztalataihoz, mesterembereik tudásához, temetkezési szokásához, településük rendjéhez, közeli és távolabbi kapcsolata858
