Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Pardi Anna: Solitude (vers)
PARDI ANNA Solitude Készenlétben álló angyalok, ördögök nyárfasorán át vezetett útja. Kulcsok rajzása volt az ég, a legszomorúbb lények hiper bezárt éjfelén. Volt-leszt csapott arcába a voltelemek s a kóbor lelkek távfűtési hálózata. Por rogyott kezet csókolni pórus tucat monasz milliárdjához. Módszer nem működött felemelni, csak örvény lehúzni, törvény lesújtani, csak primitív pánik észérv mutációkkal hogy intellektualizmusa a megismeréshez nem elég. A találkozások csonkjában kiborító fények gyertyája égett. Elburjánzott épületek diszharmonikus szabadsága a verbális és vizuális kábítások tömkelegében. De a város felett holdfénnyel telt univerzális tündérek énekeltek. Még nem dőlt el az égi régiók elektromos vezetői közt a föld sorsa. A kar kinyúlt, pneuma fogta egy új Éva más szívű testét. Rapid kísértet ittasságban járnak az emlékek központozhatatlan fától ellenséges erdőkig. A Holt-tengeri tekercsek holttestekkel emancipált űrhajója néma, szabadeső imákba süllyeszt alá.
