Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Pardi Anna: Solitude (vers)

Aqua - Aquinói Tamás HALAK tengeri mauzóleumai, s ti könnyeim, hol ragyogtok az igazság a szellem vize kék zöldre paskolt, fuldoklástól szent történeteiben?

Mitől szenvedélyes a bűn, nem az igazság?

Napalmszínű kombinéban nő áll frusztrált ablak előtt.

Talán te, barátnőm, talán én, a baráttalan,

talán egy férfi kezdi el halálos herma androgün játékait.

Talán Isten a Világegyetem Újabb Áttervezését tervezi.

Amortizált ámorok kísérik drága, szuverén zsoltáraink fekete vesztét, a lelki képességek rapid áttételét empire fallikus vágynegyedbe; s nem áll rendelkezésünkre új almafa bolygót hullatni ölünkbe.

Az igazságtalanság sohasem vezekel.

Az igazság vezekel érte is.

A pragmatikus solitude méltóság, méltatlanság köztes állapota. Készenlétben álló végítéletünk; váltsd meg az emberi szellemet.