Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Czegő Zoltán: Fű hegyén telihold; Köszönet életért; Karok és rendek (versek)
Arról volt szó eredetileg- 1867 óta minden fosztó megegyezéskor - számítva 1437-ből a kolozsmonostorit is hogy a nemzetért rakják rendbe okosak a haza dolgait de genere Alom az embertelenségben Nézem a varjak vadnyulak s vadászok harmincadj ára került egykor jó kemény magyar alföldi tanyákat és sovány mellemhez csapódnak degenerált vezérek lélegzetfojtó ígéretei Parlagfű beteg nemzet tüdejére Bocskai szeme láttára csak nézd Az elnyúzott kifosztott és lepörzsölésben fölösen gyarapodó nemzetnek kell végigszenvednie emez eredeti tőkefelhalmozást mely a jelen s a jelenük bűnbocsátó cédulája lett le le a föld felé melyen eredetileg sem tudott fölhalmozódni maga a kardos kopj ás kaszás kapás újratermelő hiszen minden hajnalon meg kellett halnia egyszer talpig fegyverben ázsiai és európai hordák ellenében hogy eme föld rendben és megmaradjon ugyanazon hordák mostani fölhalmozó rablólovagjainak megintelen jussaként Nagy szerencse hogy nem véthetett ígyen többet Ázsia ellenünk mint keresztes Európa vad malasztjával A kardos kaszás ma is lehajlik füvekhez súgdos azoknak jó szóval biztatja nap felé majd levágja sírva éhgyomorra a rendet Karjai földre s nem égre mutatják az erőt s a keservet Aj Hallotok ti asszonyi szájhős Karok és Rendek 797
