Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Szítákánt Mahápatra: Romos templom; Szúette fa; A koldusfiú halála; A koldusfiú halottasmenete; Falusi halottégető holdfényben (versek) (Bangha Imre fordításai)
A koldusfiú halottasmenete Hagyjátok! Hagyjátok egy kicsit aludni! Hogy a városrendészet durva, érzéketlen vasautója mint egy összetört vizeskorsót elvitte, épp most, kicsivel ezelőtt aludt békésen el, mint egy beteg madár azon a zöld pázsitágyon. Ilyen lágyan soha életében nem érintette senki. Most ne fosszátok meg tőle ezt a szerencsétlent! Ti vagytok apja-anyja, tán nem tudjátok, hogy a kisgyermek nem fogad szót, állandóan makacskodik az öröktől fogva édes hajnalon, s valami mást, valami mást mond, és egyre csak alszik az ágyon. Csak egy órát hadd aludjon a felkelő reggeli nap udvarában. Ha fel kell emelni, akkor vigyétek el egy álomszerű furcsa babakocsin, az való ennek az elgyengült testnek. Tegyetek rá számtalan pávát, mindenféle virágot s gyümölcsöt, zeneszót, halomnyi csillagot és tündért. Fújjatok kagylókürtöt, trombitát, verjetek üstdobot; muzsikáljatok szerencséthozón! Hívjátok a világ összes csecsemőjét, hogy húzzák azt a kocsit egyenesen a menny hatalmas kapujáig! Álljanak magának Visnunak elébe, és ártatlan gügyögéssel kérdezzék okát, beszéljenek arról, ami lehetetlen. 75
