Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Szítákánt Mahápatra: Romos templom; Szúette fa; A koldusfiú halála; A koldusfiú halottasmenete; Falusi halottégető holdfényben (versek) (Bangha Imre fordításai)
És akkor megáll a szél, és nem susog, minden megmerevedik és elhagyatott lesz, az ég félelmetesen elsárgul, kiszárad a tenger, és nem hallik majd iszonyú dübörgése, és még a madarak is abbahagyják az éneket a faágon, a levelek zizegése elhallgat, a bimbók még véletlenül se nyílnak ki soha, a méhek holtan esnek össze a virágok zárt kapuja előtt. A háromszázharmincmillió-fajta istenség, a Teremtő-Fenntartó-Pusztító egy pillanat alatt kővé válik, és szó sem fakad senkinek az ajkáról. Hagyjátok! Hagyjátok aludni azt a szerencsétlent egy kicsit, mert ily sok nap után ma nagyon mély álomba merült. Hagyjátok aludni egy órára, és ha egy pillanatra fellélegzik, hagyjátok elfelednie ennek a rövidke életnek minden fáradtságát, baját! Falusi halottégető holdfényben A folyó néma homokján szótalan hullámzik a holdfény. Minden csendes, kietlen, elhagyatott. Most hirtelen még a bolond szél is megáll, s a csendet teszi teljessé. Mintha ő is úgy fülelne, ahogyan a hold, az ég s a néma homok a furulyaszóra, valaki lépéseinek zajára.
