Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Szítákánt Mahápatra: Romos templom; Szúette fa; A koldusfiú halála; A koldusfiú halottasmenete; Falusi halottégető holdfényben (versek) (Bangha Imre fordításai)
A koldusfiú halála Reggelre nem volt. A madárszerű csecsemőtest pihent a nyilvános park lágy pázsitján, senkitől soha életében nem kapott ilyen lágy érintést. Egész éjjel az összes csillag őt bámulta, hogy a kialvó lámpa reménytelenségét és kimerültségét megértse, hogy legalább egyszer hallják meghaló büszke szavát. De ő hallgatott. Amint az égnek e milliónyi csillagát nézte kialvó szemeivel nem volt mit mondania, ereje sem volt szólni, és kitartása sem, az ily nagy föld ellen ennyi vád sem volt benne. Lágy sugaraival a hold mint kiskorában eltűnt anyja simogatta, s a csillagok, mint ragyogó filléresek mellette valami kolduscsészeforma alumíniumdobozba hullottak. Mintha gyermekkori lenne ez a simogatás. Egyre csak a szél altatódalát hallgatta. (Hold bátya... a... a... aludj el, ó, Krisna...) Hallgatta, s mélységes mély fekete álom ölelte körül. Reggelre nem volt. Reggel nem volt.
