Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Lászlóffy Csaba: A váradi tanár; Védtelenül; Még nincs késő; Egy délután (versek)
Védtelenül K. JAKAB ANTALNAK (ide egy Hölderlin-idézet kívánkozik) Ahol a tenger! és ahol a szilvafa koronája ott kezdődnék a visszajátszás de elúszott (vagy inkább elsüllyedt?) a hajó - s az árboc homokba szúrva örökámyékban valahol mélysötét és vadzöld volt a lomb mint anyánk tekintete apánk akaratossága és a forrásvíz tiszta áttetsző tenyeret világított át hahó! te akkor született hűség Bellarmin s társai - barátok hová lettetek? falak ridegsége mögöttük semmi hát mögöttem? törvény híján tölgyek dőlnek kifolyt vér csörren s szótlanul fordulnak le a havas visszhang nélküli égről az érckakasok
/
