Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Lászlóffy Csaba: A váradi tanár; Védtelenül; Még nincs késő; Egy délután (versek)
mind lehangolóbb az ütődések kopások nyoma nem csupán a Föld színén mennyi fölösleges energiapazarlás szövevényes idő! szinte mindegy hogy a kínt osztó kor fantáziátlan vagy cseles - megannyi mágusként tisztelt sebzett szakállas gyermek - ki mondja meg hogyan szenvedtek a régi Mesterek? Még nincs késő Még nincs késő még rohamoznak a rejtélyek s egy kis jóság is életedről még kiderülhet hogy elképesztően normális kelttésztakupac! - a gyerekkor reszelt narancshéj ízét nyelve pilládon még mosolymaszat de szemedből a fény kimetszve az ifjúságé - öltögesd bár a mindenségre kifött nyelved képzeleted örök időben villáma csak egy koldusszemnek a fej látszólag érintetlen ferde síkban fel-felragyog - mint zivatarban tátogó cipő siratja a csatot (lányod egy asszonáncot kér ide:) elhagyott sok szakadt ideg s ige gondolod: nyugovóra térek míg a tömeg kint ideát szít - ha legalább álmod szerencsés az ezredvég is idelátszik 773
