Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - L. Simon László: "Az avantgárd maga a másság, a különbözés..." - Beszélgetés Petöcz Andrással
ismétlem. Ehhez kapcsolódott egy magánéleti válság, így hallgatásom kb. másfél éve tart. Születnek néha versek, de nagyon kevés. És talán nem is olyan színvonalon, ahogy kellene. Nem tudom.- Mik voltak a válogatás szempontjai A tenger dicséreténél?- Meg akartam mutatni mind a négy arcomat. Egyrészt szempont volt az, hogy a Zárójelverseket egészében közöljem. Szempont volt az is, hogy vizuális és akusztikus költészeti munkáim - tehát a legszélsőségesebb avantgárd költészeti vonulatom benne legyen. Ugyanakkor formai és terjedelmi szempontból nem nagyon tudtam válogatni a legtisztábban konkrétista műveim közül (pl. a tyroclonista versciklusból azokat a darabokat, ahol a vers önmagát fölépíti és leépíti, kiragadni nem akartam). Beemeltem a kötetbe a legújabb, egy kicsit filozófikusabb irányzatomat is. És szempont volt az is, hogy a szonetteket, amiket az elmúlt években írtam, nagyjából közölni tudjam. A kötet formája — ez a négyzetes alak - sajnos meghatározta azt, hogy bizonyos vizuális művek egyszerűen technikai szempontból nem tudtak bekerülni.- A válogatás alapjául szolgáló hét veseskötetedhől számodra melyik a legfontosabb?- Három nagyon fontos kötet van. Az egyik a Non-figuratív.- Most ne azért kezdd a Non-figuratívval, mert én azt tartom a legjobbnak.- Nem, nem. Megmondom őszintén a Non-figuratív a legfontosabb.- Fél évvel ezelőtt, amikor beszélgettünk, akkor még nem ezt mondtad.- Hanem A láthatatlan jelenlétet.- Igen.- A másik nagyon fontos kötet A láthatatlan jelenlét és még nagyon lényeges az Önéletrajzi kísérletek. Itt van egy háromarcúság. A Non-figuratívban sikerült a legpontosabban, legtisztábban eljutni odáig, hogy végiggondoljam a költészet útját a konkrét költészet szempontjából. Ezt a mai magyar lírában senki nem csinálta meg, illetve talán Újvidéken Szombathy Bálint a Poetry című könyvében, de más megközelítésben. Másrészt ez volt az első itthoni kiadású Magyar Műhely-könyv. Ha valaki azt mondaná, hogy az összes könyvemből csak egyet tarthatok meg, és a többit beledobják egy mély folyóba, akkor a Non-figuratívot választanám. Azért, mert az a leginkább egységes kötet. Mint könyv, mint művészeti tárgy is fontos. A láthatatlan jelenlétet tartom a megújult és filozofikus költészetemnek, melyben a vizualitás is megjelenik középen. Egységes, jó kötet. Az Önéletrajzi kísérleteket pedig azért kell idevenni, mert az volt az első nagy „dobás”. Az első olyan kötet, amely igazán fölhívta rám a figyelmet. 755
