Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - L. Simon László: "Az avantgárd maga a másság, a különbözés..." - Beszélgetés Petöcz Andrással

ezentúl hexameterben is - akkor is avantgárd maradok a magyar irodalomban.- Egyáltalán fontosak a díjak?- Azt gondolom, hogy fontosak. Az irodalomban, a művészetben fontos az elismerés, hogy az ember érezze, van értelme annak, hogy csinál valamit. Számomra fontosak a díjak. Mind a két díjam, amit kaptam, nagyon jól esett.- A ’94-es Könyvhétre jelent meg A tenger dicsérete című könyved. Nem egy új kötettel jelentkeztél, hanem egy terjedelmes válogatással. Méghozzá egy olyannal, amelynek 80%-a már megjelent korábban kötetben is. Alapos átolvasása után úgy érzem, mintha valami lezárult volna alkotói pályádon. Egy eddig tudatosan épített életmű megszakadt vagy véget ért. Válság ez? Vagy inkább elmélkedő periódus?- Több váltás és válságszituáció volt az eddigi irodalmi tevékenységemben. Egyrészt váltás volt az Önéletrajzi kísérletek után. Mert indulásom erősen kapcsolódott ahhoz a kassákista, aktivista, expresszionista avantgárdhoz, amelyik jellemző volt a 80-as évek elején. Ennek az egyik legfontosabb műve

Az idő papagájosan akkor című vers, ami egy Kassák-parafrázis. A másik, amire nagyon büszke vagyok, ez az Emlékezés Jolánra című vizuális versem. Tulajdonképpen a Betűpiramis kötetnek az írógéppel csinált képversei is jellemzőek erre az időszakra. Gyakorlatilag ez volt az első válságszituáció, hiszen fölismertem azt, hogy ez az expresszionista avangárd számomra nem járható. Ekkor egy másik irányzat felé kezdtem orientálódni. Ez a minimál és repetitív költészet volt. Nem utolsósorban zenei élmények hatására. Ennek eredményeképpen jöttek létre a Zárójelversek. Ezzel párhuzamosan próbáltam eljutni a konkrétizmus beteljesedéséig, ez a Non-figuratív tyroclonista vonulata. Ezt követően kanyarodtam vissza egy hagyományosabb versbeszéd felé, amiben egy filozofi- kusabb versnyelv jelent meg. Ezt a hagyományosabb versbeszédet egy idő után nem tudtam folytatni, hirtelen úgy éreztem, önmagamat