Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

Egy olyan figurát, mint egy játékautomatát működtető vállalkozó vagy általában a szolgáltatásban dolgozókat - egy benzinkutast - nem tudom hogy milyen kasztba lehetne besorolni. Valószínűleg egyikbe sem, és itt valóban kaszton kívüli társadalom alakul ki, amely azonban mindenképpen fel fogja venni, vagy már fel is vette ezeket a hagyományos, hierarchikus formákat. Csak nem látjuk tisztán, mert elleplezik például a demokrácia jelszavai. A pénz és a piacra valkó mitikus hivatkozás elfedik azokat a tényeket, hogy itt szintén uralkodó és dolgozó rétegekről van szó, amelyek egymásnak alá és fölé vannak rendelve. Ez a civilizált társadalom ma szándékosan összezavarva és tisztátalanul működik.

Egészen biztos pl. hogy nagyrészt titkos társaságok irányítják a világot, amelyek nem kasztként nyilvánulnak meg. Nincsenek jelvényeik, felvonulásaik, zászlóik. A szabadkőművesség ennek egy tipikus formája. Tudjuk, hogy létezik, ismeijük valamennyire, mégis titkosan működik. A felvilágosodás óta óriási hatalommal rendelkező csoport ez, de mivel titkos, ezért szintén nagyon nehéz besorolni. Inkább átfonja és így irányítja a társadalmat, mint a gombák micéliuma, s nem rétegszerűen működik, mint a kasztok. Hasonló a helyzet a politikai pártokkal és egyesületekkel is, hiszen egy ember egyszerre lehet tagja egy pártnak és számtalan egyesületnek, egyszerre nyilvánul meg mint autós és gyermekét sétáltató apa.

Nem csak az uralmi megnyilvánulások jelentkeznek titkosan, hanem a kiszolgáltatottságok - alávetettség, alázat, szolgáltatás - formái is leplezettek, rejtettek. - Amikor a vécésnéni bemegy a szupermarketbe, akkor ugynaúgy tolja a bevásárlókocsit, mint a szenátor felesége, és ekkor akár szenátorfeleségnek is érezheti magát, ha van elég pénz a zsebében, de aztán visszamegy a WC-be. Ez egy hagyományos társadalomban lehetetlen dolog, és valójában is lehetetlen; - nem valóságos helyzet. Az áru sem valóságos, mert ő ott a boldogságnak és az életnek a hamisítványát veszi meg. Az egész egy látszatvilág.

Mindenesetre úgy gondolom, hogy csak az Istennel és a természettel párhuzamos formák életképesek, amelyek valóban hierarchikusak és ősiek, mint a család, a nemzet, a nyelv, az osztályok vagy rendek; — emez pedig valójában egy nem létező látszatrend, a piac, a pénz, termelés, fogyasztás, szolgáltatás világa. Ezek látszatformák, s mint ilyenek nem alkotnak társadalmat.

Csak díszlet, amely elfedi azt, hogy a meghatározó erők ma is: a vallások, a nemzetek, és a sokgyermekes család. Nem a pénz és a magas technika, hanem az élet: a lélekszám és a valláson alapuló társadalom fog dönteni. A technikai és pénzcivilizáció, látszólagos mindenhatósága ellenére, egy másodperc alatt összedőlhet, és össze is fog dőlni.- A Barczy Zoltánnal készített egyik könyved címe: „Királyért és hazáért”. A királysághoz mint uralmi rendhez való vonzódásod számtalan megnyilvánulásodból kiderül. El tudod képzelni, hogy az „emberi rend” keresésében és újrateremtésében a királyság jelentse a megoldást? Meg lehet-e valósítani ezt az uralmi formát a magyar viszonyok közt?- Nagyon szükségesnek tartom, de ehhez ma nem érett meg a helyzet. Azért csak reménykedem az emberiség újjászületésében, abban, hogy ennek a tech742