Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

nikai civilizációnak az összeomlása után újrakezdés következik. Egy archaikus újrakezdésben reménykedem, amilyen tulajdonképpen a Római Birodalom bukása után is volt. Akkor a népvándorlás népei - mondhatnám - újrakezdték a Játszmát”, és ennek az eredménye az egész európai kultúra.

Az államformák nem örökérvényűek és véglegesek, hanem bizonyos visszatérések vannak. Néhány alapformának a variációi alkotják a történelmet, s a királyságot sem lehet végleg letűnt uralmi rendnek gondolni.

Tudjuk, hogy Platón a demokráciának volt elkötelezett híve, s a királyságot, a tekintélyuralmat csak mint zsarnokságot ismerte, vagy talán szándékosan olyannak ábrázolta, ideálja, a demokrácia érdekében. De ha most egymás mellé állítunk egy olyan alkotmányos királyságot, mint mondjuk a mai Nagy-Britannia és egy olyan népi demokráciát, mint amilyen Ceausescu uralma volt, akkor meg kell kérdezni Platónt, melyik a demokrácia.

Persze, tudom, a demokrácia kérdésében is nagyon lehet játszani a szavakkal. Ki lehet nevezni demokráciának egy terror-rendszert, de az attól nem a nép uralma, és így tovább. Akét alapképlet közti különbség abban van, hogy a társadalom rendjét közmegegyezéssel alulról állapítjuk-e meg - ezt nevezhetnénk demokráciának -, vagy pedig hierarchikusan, fölülről, Istentől száll alá. Ezek az autokratikus vagy tekintélyuralmi formák, s ide tartozik a királyság is. Én ezt az utóbbit tartom jobbnak, és úgy látom, hogy az igazán nagy kultúrák, társadalmak mind így működtek.

Salfóld-Lukácsháza, 1994. december