Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel
soha nem láthat meg. S még van egy nagyon fontos „hasznuk” az állatoknak: művészi tevékenységünkben ők a mi mozgó modelljeink.-Az állatok is igénylik a velük való foglalkkozást? Tehát ha itthagyjátok őket pár napra, akkor viselkedésükkel mutatják, hogy hiányoztok?- Mind meg van sértődve! Igen. A kutyák főleg. Amióta állataink vannak, kétszer voltunk külföldön öt-öt napig. Mire megjöttünk, a kutyákat kiverte az ekcéma, véresre nyalták-harapták magukat, és elbújtak az ól legtávolabbi sarkába. A halálukra készültek, úgy elkeseredtek. A lovak is elfordítják fejüket, vadul és szemtelenül viselkednek, szinte mutatják, hogy „miért hagytatok itt minket”. Ha két napig nem teszem rá kezem a lóra, már azt is megérzem, mert akkor szemtelen, makacs, odafordítja a hátulját; - na, soha meg nem rúg, de jelzi, hogy ő is valaki. Akkor igazán odaadó, akkor puha és kedves és gazdás, hogyha egész nap vele vagyok. Amikor dolgozunk - mondjuk szénát hordunk -, vagy egy egész napos/több napos lovastúrán vagyok a lóval, akkor összenövünk, összeforrunk. Akkor szinte minden kézmozdulatomat érzi, engedelmes, átadja magát. Mindegyik nagyon érzelmes, főként a kutyák meg a szamarak: a cirógatást, a becézgetést, a vakargatást óraszámra igénylik szinte naponta. Jó, nem mindig kapják meg, de az igényük ez lenne, mint egy kisgyermeknek. Sose unják meg.- Nem láttam a „nagy térképedet” egészben, de a részleteit ismerem. Elkészítése bizonyára azzal járt, hogy nagyokat kellett utaznod, csavarognod. A Kárpát-medence térképe éppen azt mutatja, hogy számodra nem „térkép e táj”: személyes közöd volna minden templomtoronyhoz, minden dombvonulathoz, folyóhoz. Meglódul a fantáziánk: hány millió lépést kellett tenned ahhoz, hogy a tájaiban és történelmében is megtaláljad a teljes magyar hont? Hogyan készült a térkép? — Én nem erőfeszítésként éltem meg ezt. Öt évig gyűjtöttem, rajzoltam; - akkor még nem itt laktunk, még nem voltak meg az állatok. Elindultunk, mondjuk, egy nógrádi útra a feleségemmel. Öt a szövőszékek érdekelték, padlásokra mászott - nézte, hol van kidobott szövőszék —, én meg rajzoltam — eközben. Falvakat vonatból is. Mind-mind csodálatos kirándulás és séta volt, hiszen semmi sem hajtott. Valójában az elején nem is tudtam, hogy meg akarnám rajzolni az egész Kárpát-medencét. Nem tudtam, hogy mekkora lesz. Az egészet az szülte, hogy nem voltak normális, használható térképek, főleg a határokon túli részekről, de Magyarország nagy részéről sem. Volt ugyan autótérkép, volt megyetérkép, egy-két kisebb részről - a Budai-hegységről - turistatérkép, de azok is csaltak. Látszott, hogy az a céljuk, nehogy az ellenséges kémek megtaláljanak valamit; az ipartelepeket nem rajzolták bele, a lakótelepeket nem lehetett rajtuk fölismerni. Éppen az nem derült ki, hogy valójában milyen az ország arca; hogy egy város az nem csupán egy kör, hanem ott vagy régi házak vannak, utcasorok vagy kertes házak, vagy egy lakótelep és ipartelep. Engem ez érdekelt, ezeket rajzolgattam. Aztán amikor egy rész elkészült, hazamentem és otthon 722
