Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Konstanty Ildefons Gałczyński: Evviva La Poesia; A művész apjának portréja; Kis mozi; Egy nő a központi hangszerboltból; Ex omni me; Líra; Elégia; (Hogy van szemem...); Úton; (De hiszen nem lehetsz...) (versek)
ám se híred, se hamvad, se fenn, se lenn, az ablakhoz léptem, túl az üvegen egy király lovasszobra vágtázik csupán. A föld nyelt el vagy mint egy vígoperában a süllyesztőben tűntél el balfenéken? És kerestelek tovább a hangszerek központjában, és nem találtalak meg, nem és nem. 1947 Ex omni me Önmagad add, ahogy búzavirága ragyog csak. Mert mindig érdemes. Mert nincs késő soha még. Emberi lámpás légy. De kávé az angyaloknak, kiket sajnálok. Nagyon unalmas az az ég. 1947 Líra Meghalni? Kérem szépen. De sokat adnék érte, ha végigmehetnék végre városomon észrevétlen, Brahms „Tizenötödik tánc”-át fütyürészve az ablakok alatt, hol a vadszőlő érzékeny dalocskákat skandál, s meg-megvilágítódik belülről, s mintha hallucinációt halinál, 693
/
