Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Konstanty Ildefons Gałczyński: Evviva La Poesia; A művész apjának portréja; Kis mozi; Egy nő a központi hangszerboltból; Ex omni me; Líra; Elégia; (Hogy van szemem...); Úton; (De hiszen nem lehetsz...) (versek)

melyekkel /elbambulván/ lassacskán benépesíti a délután a lelki benső sötéted az utcán De mért ne lehetne éppen életünk rendezni végül, s élni, mint mások, szépen, zsákutcák, fals utak nélkül.

A világ már, mondják, zöldell, a nők ünnepre sütnek; vaíjúhad gallyat tördel, ágat hord új fészkükbe.

1948

Elégia

Már egyre jobban fáj minden, fáraszt, hiába minden csodaszer; hét tőrével a búskomorságnak verettem át, mint Apollinaire.

Fejem egész nap puffá dó gömböc, ilyen léggömbbel mit érek?

Egykor... most... mindig. Ébren ődöngök, hölgyikéim, egész éjjel.

Mert csontkezével épp, hogy elalszom - valaki bezörget a házba.

Ő az. Már tudom. A kaszásasszony:- K, I. - hivogat - gyere táncba!

Kosarat adnom, nos, nem illő, Kezdem pizsamában. Egy faux pas. S már rossz utakon vonszol a villő. Hol éj és esős szél, ködös soha.

694