Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Konstanty Ildefons Gałczyński: Evviva La Poesia; A művész apjának portréja; Kis mozi; Egy nő a központi hangszerboltból; Ex omni me; Líra; Elégia; (Hogy van szemem...); Úton; (De hiszen nem lehetsz...) (versek)
minden egyes szobát, egész a mennyezetig, bennük furcsábbnál furcsább lekvár színesedik, bolgár rózsa, kökény, bogáncs és borbolya, félholdnál szedett földi szamóca mosolya, déli szél megfútt sajmeggy, cseplesz és oly fajta jó füvek, mik már a szótárból is kihaltak, mert a szó is előszül, mint az emberi lélek - mondá Horác. Kit ö úgy szeretett s idézett. Kedvenc ablaka is volt. Abban az ablakban ha ránkterült az este, s ki ki nyugalomban, és telihold volt, tücsök szólt, s tücsökszóra belepték a házat könnyű szárnyú árnyak, lenge lepkék, apám homlokát az üveghez illesztette, s mint egy bernáthegyi lihegett élvezkedve. Kisebb voltam egy méhnél. De ha a szürkület füstjében kirajzolódott a busa sziluett, félsz és röhögés rázott, mert hálósipkája bojtja fölrántja - úgy véltem - egyenest a holdba. Kis mozi A legjobb az a kis mozi, zsivajjal, olcsó bűzzel, hol kipámázzák a székeket szívpiros bársony plüssel. Az udvar napvilág kék, de már himbál a lámpa, ráfut a neander árnyék a mozdulatlan plakátra. 690 1934
