Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Fábián László: A tölgy metafizikája (esszé)
zárólag ő találtatik alkalmasnak a hajóhoz, hiszen az a jármű óriási próbának lesz kitéve ott, ahol az ártok helye van: „Telik tán fa tőlem annyi, Egy csónakhoz talpat rakni, Nem horonyos fajtám, hórihorgas, Sem pedig belül nem odvas.”6 Csak mellesleg jegyzem meg, hogy finnül a január a tölgyről kapta nevét és lett ’tammikuu’, miként a nagy januári fagy megjelölésében is benne a tölgy szó: ’tammipakkanen’, sőt, a tölggyel egy élettérben létező állatok nevében szintúgy: ’tammihiiri’ - kerti pele, ’tammihärkä’ - szarvasbogár. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Kalevala világához erősen kötődő, azt költészetében többször is földolgozó nemzeti költő, Eino Leino erre a fára hivatkozik: „Olkohw taiteemme niinkuin tammi, tuuhealehtinen, lempeá puu...” (Művészetünk legyen, mint a tölgy, sűrűlombú, szelíd fa) mert csak ezáltal „läiky Väinämön laulun vuo” (hullámzik Väinämö dalának árja).6 Az ember jelképei között ugyanis rangos helyet vívott ki magának a tölgy. Aki egyetlen egyszer is megállt a zsennyei ezeréves tölgy alatt, annak nem kerülhette el a figyelmét, hogy a fa szinte az egész élővilágot magához vonzza - a szembeötlőtől a parányokig. Vastag kérgében cincérek, szarvasbogarak találnak menedéket, lódarazsak, óriáshangyák fúrnak benne járatokat, pókok, bodobácsok grasszálnak reveiben, szitakötők, boglárkalepkék szimatolják, éjjeli pávaszemek próbálgatják, tavasszal friss levelei közt cserebogarak zizegnek, rágják üde rügyeit, mókus szaladoz rajta, éjszaka baglyok huhognak róla, nappal egy szürkegém vigyázza a tájat a száraz ághoz hasonulva vagy éppen vörösvércse, amelyik odvába fészkelt, szorgos fakopácsok gyógyítgatják, hiszen minden részecskéje finom falatokkal kecsegtet, örvösgalamb búg gyérülő lombjai közül, odvábán egykor rémült nyulak kerestek menedéket, rókák húzódtak meg, cickányok, sünök lapultak, siklók, lábatlan gyíkok teleltek át, de talán még borz is, alatta ibolya, odvas keltike, kék csillagvirág, tőzike, bársonyos tüdőfű, berki szellőrózsa, papsajt, lósóska, csalán virágzott vagy éppen kökénybokor jelezte pompájával, hogy a fagyosszentek közelegnek, emberek pihentek árnyékában vagy éppen rejtőzködtek, esetleg ünnepeltek, ha úgy hozta sora. Egységes, egymással összefüggésben létezők kerek világa. A kínai bölcs, Csuang-ce történetét egy modern lélekidomár idézi:,, Egy vándor ács, akit Stone-nak hívtak, egyik utazása során meglátott egy hatalmas, öreg tölgyfát, amely egy réten, valamiféle fóldoltár közelében állt. Azt mondta inasának, aki a fát csodálta: ’Ez egy értéktelen fa. Ha hajót akarnál készíteni belőle, hamarosan elkorhadna; ha szerszámokat akarnál csinálni belőle, eltörne. Semmi hasznos dologra nem jó ez a fa, azért is érhette meg ezt a kort.’ Ám ugyanazon az éjszakán, a fogadóban, ahol az ács nyugovóra tért, az 638
