Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
ságra! Mert a hírhedt halhatatlanság jogát már úgy is megszerezted... FOUCHÉ Megvetem a halhatatlanságot... de talán épp ezért ő egyáltalán nem vet majd meg engem. (Kintről apró kongatás: lélekharang.) RITTER Nekik már végük van. Nekem nemsokára... te még maradsz, Fouché, de neked sincs sok hátra! Hát ne fecséreld idődet! írj! Gyónj! Mentsd meg lelkedet! (Feláll. Kintről léptek, jön két porkoláb és az imént látott őr.) ŐR Jean-Jaques Ritter, gyerünk. (Fouché hoz halkan.) Fenséged, nem nézi végig? FOUCHÉ (fejét ingatja, halk) Itt maradok. (A két porkoláb közben kiviszi a foglyot. Eltűnnek.) ŐR (bizalmasan) Akár hiszi fenséged, akár nem, kivégzéskor én is mindig el szoktam fordulni. Hanem olyik ember úgy bámul, mint a borjú, bizony isten, a borjú nem bámul úgy az új kapura, amin bé kell mennie. FOUCHÉ Valóban új kapu. A saját halála vadonatúj mindenkinek, akár a születés... No siess! (Meglátta a közeledő Bamuelle-t. Az őr szalutál, ellohol.) Jösztök utánam, mi? Mi történt? BAMUELLE Egy kémünk jelentette... (Liheg.) Őfelsége... FOUCHÉ (hatalmas izgalommal, de igyekszik leplezni) Mi van Őfelségével? Beszélj már, idióta! BAMUELLE Őfelsége utasította a miniszterelnököt... (Újra elhallgat.) FOUCHÉ Micsoda? (Suttogva.) BAMUELLE (fejét lehajtja) Leváltják, fenség, most már bizonyos... (Csend. Sötét.) HARMADIK FELVONÁS 1. kép Palota. A király egyik terme. Oszlopok, folyosótorok. Fouché besurran, zajt hall, elbújik. Kupával a kezében a mámoros Arrogolain és Voravito közeleg. VORAVITO Ha sokat várunk Char- lotte-ra, alaposan elgyengül a lábunk... ARROGOLAIN Nem volt kis haditett meggyőzni a pincemestert, hogy ünnepelni jöttünk Őfelségét... VORAVITO (koccint) Hát akkor... (koccint) Fouché halott! (Csupa kedély.) ARROGOLAIN Fouché halott! (Isznak. Kis csend, részeg pislogás.) VORAVITO Ha tudnám, hogy miért utáltam én mindig magát Arrogolain marquis? ARROGOLAIN És én magát, Voravito vicomte, amikor oly jól tudunk együtt örömünnepet ülni? VORAVITO Azt hittem, mihaszna sznob, aki csupán dicsekszik a Cha- teaubriant-nok barátságával... Tévedtem, hát bocsánat, uram! ARROGOLAIN Én pedig azt hittem, az üldözöttek és hullák vagyonán kívül nem érdekli semmi! Én is tévedtem, bocsánat, vicomte! (Koccint.) Fouché halott! (Megjelenik Talleyrand, megtorpan.) VORAVITO Fouché halott! ARROGOLAIN Éljen! VORAVITO Éljen! (A herceg közelebb jön.) TALLEYRAND No, de urak! ARROGOLAIN Őfelségét akarjuk felköszönteni és önt is, Perigord hercege! 579
