Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
TALLEYRAND Kérem, távozzanak! Őfelsége minden percben itt lehet! VORAVITO Mióta tilos Őfelségét kupával ünnepelni? TALLEYRAND Távozzanak! (Körülnéz. Két őr közeledik. A herceg int, megállnak.) VORAVITO Mielőtt távoznánk, koccintsunk arra, hogy Fouché halott! Éljen Őfelsége! ARROGOLAIN Éljen Őfelsége! Fouché halott! TALLEYRAND Még nem halott, urak! Csak leváltottuk, csak nem miniszter többé! Ám, ha úgy értik, hogy e leváltás neki maga a halál... VORAVITO (közbevág) Ma nem miniszter, és holnap jön a többi. A bíróság, az ítélet... a halál... TALLEYRAND Távozzanak, urak! Őfelsége jön! (A két őr közeledik, az urak jobbnak látják gyorsan elvonulni. Jön a király.) XVIII. LAJOS Ismerősnek tűntek... kik voltak ezek? TALLEYRAND Charlotte hercegnő két bizalmas embere! XVIII. LAJOS Gondolhattam volna! Charlotte is nemsokára jön, már bejelentkezett... TALLEYRAND A hercegnő hívei azt remélik, hogy felséged most még csak meneszti, de aztán fellógatja a mi Josephünket. XVIII. LAJOS Nem hajtom végre a korzikai hadnagy parancsát, Talleyrand. TALLEYRAND Nem értem, felség. XVIII. LAJOS Hát nem Bonaparte jelentette ki, amikor először menekült: csak azt sajnálom, hogy Tal- leyrand-t és Fouchétfel nem akasztattam. Sebaj, hagyom a Bourbonoknak. Nos: nos Talleyrand, mint látja, nem teljesítettem a császár óhaját. TALLEYRAND (felnevet) Bölcsen tette, felség. Az én esetemre nézvést mindenképp üdvös volt a döntés. XVIII. LAJOS Kérdeztem már? Mi legyen Fouché sorsa, fenség? TALLEYRAND Évjáradék, uram... XVIII. LAJOS Azt mondja? Én is gondoltam erre. De mit szól majd Charlotte mindehhez? A hóhérnak évjáradék...? (Most felbukkan Fouché, világos sálkendőt tart a kezében, amelyen átütött egy vérfolt.) TALLEYRAND Fouché! Mi történt? FOUCHÉ Merénylet! Imént egy tőrrel valaki nekem rontott. Szerencsére csak éppen karcolta a vállam. XVIII. LAJOS Ilyen a palotában nem történhetett. (Fagyos.) FOUCHÉ Az utcán történt, felség. Csak azért jöttem, lássák, mire nem képesek a hercegnő hívei! XVIII. LAJOS Az is lehet, hogy Fouché régi hívei... (Egyre ridegebb.) Hiszen annyi titkukat ismeri! Talleyrand, beszélje meg vele a saját helyzetét. (Halkan.) Engem már vár Charlotte, azt hiszem... (Mint aki nem szívesen, de megy, mert maradni sem akar. Kis csend.) TALLEYRAND Látta őket, fenség? FOUCHÉ Kiket, Talleyrand? TALLEYRAND Hát a ... a merénylőket! (Különös hangsúly.) FOUCHÉ Álarcuk volt, és azt hiszem, Charlotte emberei... azt kiabálták, hogy Fouché halott! Ekkor támadtak rám... (Kis csend.) TALLEYRAND Nem ellenőrzőm a tőrödet, hogy véres-e, sejtem, volt gondod, hogy tisztába tedd... Hanem: legalább engem ne, Fouché. Hányszor mondtam: legalább engem ne nézz ostobának! Az ablakból láttalak, amikor a palotába jöt580
