Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
talán ez eléri, hogy végre mélyen magadba szállj... (Kis csend.) FOUCHÉ Charlottenak is azt mondtad, hogy én tartóztattalak le? RITTER Dehogy. Őket vádoltam vele. FOUCHÉ Nos, néki miért nem mondtad el, hogy én tartóztattalak le, ha olyan bizonyos vagy benne? RITTER (fejét lehajtja) Szégyelltem, Fouché. Hogy meglett fővel s régi barátként - ennyire nem ismertelek. Ne tudják meg, milyen barátom voltál. Pedig valójában mindig sejtettem, hogy te bármire kapható vagy. (Szelíd, szinte gyöngéd.) FOUCHÉ Jámborságod csak kegyelmi kérvény, szent atyám... nem igazi szelídség. (Hideg.) RITTER Vádló szavad csak önigazolás, nem igazi vád. (Egyszerűen. Kis csend.) FOUCHÉ Fejezzük be, búcsúzzunk el, Jean-Jaques. (Jeges.) RITTER Hittél te Krisztusban valaha is, Joseph? FOUCHÉ Megbüntettem a temp- lomcsúfolókat. RITTER Hogy a templomrombolásért a király ne téged büntessen. Hogy elhitesd a Bourbonokkal átváltozásodat! Én így értelmezem! FOUCHÉ Ez csak természetes. Mindenki mást kér, mikor imádkozik. A vallásos gyilkos azért mond egy fohászt, hogy el ne fogják. Az istenes rendőr pedig, hogy az Úr segítse nyomra. RITTÉR De egyért mindenki könyörög. FOUCHÉ Mi volna az? RITTER A lélek békéje, miniszter úr. (Hirtelen.) Fenség, te is meghalsz egyszer... Valahol Isten türelme is egyszer véget ér. Ezt sokan, sokszor emlegetik manapság... Meg fogsz halni, Joseph. FOUCHÉ Nem szabad hamar meghalnunk... hogy még életünkben élvezhessük a halhatatlanság dicső fényeit. (Más hang.) Ostoba voltál. Esélyt adtam néked, hogy bevalld, amit ellenem elkövettél. Amikor beteg voltam, céloztam rá... meg- vallhattad volna... RITTER (ráemeli ártatlan, könnyes szemeit) Mit? Hisz nem tettem semmit ellened. FOUCHÉ Sok hibám van, Jean-Ja- ques. A hiszékenység sose volt közöttük. RITTER Gondolhattam volna. Ez az örök mindegy. Ha bevallom — nem hiszel nekem. Ha nem vallom be - azt pedig bizonyítéknak gondolod bűnösségem mellett... A beteges gyanakvásra nincs orvosság} Joseph. (Hirtelen.) ígérd meg! ígérd meg egy halálbamenőnek! FOUCHÉ Ne játszd itt a gladiátort, annyira én nem szeretem Rómát. RITTER Pedig te halálba küldesz s én mégis éljenezlek. Hát legalább te számolj le magaddal. FOUCHÉ Az önkínzás sincs erényeim között. RITTER Köszönöm, hogy megírod Fouché igaz vallomásait! E bűntettel is, amit ellenem elkövetsz... ezáltal is... okuljon a világ! FOUCHÉ Ha okulni tud. RITTER Én meghoztam az egyetlen áldozatot, ami tőlem tellett. Egy nemzedék nevében... Most már tied a szó. A tinta, a toll, vár a papír, Fouché, a papír, ami mint mondád: nem pironkodik... (Kis csend.) FOUCHÉ Akár hiszed, akár nem: én szerettelek. RITTER Én is téged, Joseph. írd meg, írd meg... hogyan lehet kivégeztetni azt, akit szeretünk... írd meg! Mondottam: ez lesz egyetlen esélyed a nemesebb halhatatlan578
