Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Gencso Hrisztozov: Virrasztások Anyám mellett (vers)

H. Hl >1'- Hl

'I' 'i' 'J' 't'

Csütörtöktől péntekre virradóra az éjféli Hold, a te falusi hamvas Holdad ablakodból világított neked, míg égi útján által ballagott.

Már alig lélegeztél,

fájdalmas órádban jajveszékeltél,

mint siratódalodat, soroltad keserved

könyörgőn, mint gyógyíthatatlan gyermek

aki szörnyű kínjaitól menekülve

hívja az egyetlen Csodatévőt:

„Hol vagy, anyácskám, jaj anyácskám, segíts!”

.%

Szent és borzalmas itt veled, szent és borzalmas az éj!

Mégis könyörgöm:

lélegezz még, élj még egy kicsit!

Sötét utad előtt, megadó kezed emeld fel,

tarka kendőd, mama, fogd meg erőtlen kezeddel.

Végtelen utad előtt vess keresztet,

holnap új tavasz indul,

te örökre átköltözöl annak földébe,

örökre annak világegyetemébe,

és én már mindétig ott kereshetlek

madarak között, a zöldülő búzában és ott látlak az első virágzásban.

Boldogasszony Anyánk, mi égi Asszonyunk! Fiadként könyörgöm: - irgalmazz anyámnak!

Ő még lent van a földön, ő már fönt van az égben 53