Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
iránti gyűlöletét át tudta vinni a másik szárnyra... átcsoportosította... a külső ellenség iránt... (Közben útrakész lett.) Milyen ostoba volt a király, hogy nem a trikolórt választotta, hanem a fehér Bour- bon-zászlóval vonult be, amikor először visszajött. FOUCHÉ És másodszor? Szavamra, még én magam is meglepődtem, hogy Elba szigetéről Bonaparte puskalövés nélkül jött végig a franciák között... Alig hittem, hogy másodszor is hatalomra jut, ha rövid időre, de mégis... RITTER És még mondja valaki, hogy te zártajkú vagy, néma és titokzatos! (Mosoly.) FOUCHÉ Ugyan, Jean-Jaques, hiszen még a siketnéma is meggyón valakinek. RITTER Papnövendék korunkban meg is tetted egyszer-kétszer... emlékszel még, Joseph? FOUCHÉ Van, amit nem lehet ismételni... rekonstruálni sem. RITTER (kétkedőn) Vajon? FOUCHÉ Ott belül az örök s észrevétlen változásokat. Azok a vallomások egykor frissek voltak, először jöttek, mint a szűzi szerelem. Az első bűn íze más, mint a többié. A későbbiek már ízetlenek. Az első vallomás is jóleső... A többi már rutin volna csak... RITTER (becsukja a táskáját) Remélem ezt mind-mind beleírod? FOUCHÉ Mibe? RITTER Hát a... vallomásaidba... FOUCHÉ Félnótás vagy, Ritter fiam! Hiába: a politizáló orvosnál csak az embergyógyító politikus rosszabb! Hányszor megmondtam néked, te dög sznob, te dilettáns, hogy számomra az emlékirat nem nosztalgia dolga, hanem fegyver, harci eszköz. És csak akkor és csak úgy írom meg, amikor s ahogy nékem használ. RITTER És a franciáknak. FOUCHÉ Magától értetődik. Különben is: az én igazi vallomásaim már megvannak, doktor úr. RITTER Hogy érted ezt? FOUCHÉ A tettek! A mindig cselekvés - ez az én igazi vallomásom. Ha úgy tetszik: az örök intrika! A gyanakvás! A mások figyelése... ezek vallanak rólam igazából. A mindennapjaim... És a hallgatás... A némasággal vallók! Kell-e szebb gyónás annál, amit soha nem mondok el?! Azt vallom meg véle, hogy ez örök titok. Csak az enyém! Égy életé, amelyet rajtam s Istenen kívül tudni senkinek nincs joga! (Kis csend.) Minden félelmem, rettegésem... a szorongások... örökké dülledt szemeim... lisztfehér arcom... kell-e őszintébb vallomás? Nézz rám és lásd: mivé tesz a lét! (Csend.) RITTER (már-már rajongva) Ha ezt mind-mind beleírod, a világ is megismerheti géniuszodat! Azt akarom: az én barátom, Joseph Fouché még Talleyrand-nál is híresebb legyen! FOUCHÉ Talleyrand? Ugyan. Talleyrand fecseg. Talleyrand-nak sosem lesz titka. Olyan, mint a gyakorta pucér asszony. Nem ajz már senkit többé. RITTER Mégis... vetkőztesd csak le a lélek titkait. Meg kell írnod, Fouché. Egyetlen igaz esély a végső halhatatlanságra. FOUCHÉ írom, persze, hogy írom! RITTER És ne kelts olyan látszatot, mintha notórius lennél... Mintha te mindig másról beszélnél, mint amiről szó van, hogy a múltadat mindig csak körbehajigálod, mint késdobá565
