Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
ló a szép hölgyet, aki a tábla előtt mosolyogva áll... FOUCHÉ Ha eltalálná... ha a késdobáló eltalálná azt a szép hölgyet, már meghalna a múlt. (Kis szünet.) Ritter, téged mindig szerettelek, de hidd el azért is, mert gyakran becsaphattalak. Akiket nem tudtam becsapni, irigyeltem, vagy gyűlöltem. Mindenkit szerettem, akit be tudtam csapni, szerettem a gyanútlanokat! Bűnösen szerettem az ártatlanságot, a naivitást... utólag valósággal imádtam áldozataimat... Ez a szeretet volt a hálám, ez a titkolt szerelem, amiről persze ők, akik meghaltak... már mit se tudhattak többé... (Nem néz a másikra. Csend.) RITTER (elbűvölve, mint aki csodás dolgokat hallott, arca átszellemült) Hiszem, hogy nem született még ilyen vallomás, amilyen a tied lesz. írj meg mindent, Joseph. Lyont, a hatezer halottat. A lerombolt épületeket... a megcsúfolt papokat... A VALLOMÁS MIKÉNTJE FONTOSABB LEGYEN SZÁMUKRA, AKIK OLVASSÁK, MINT A BŰN MAGA FOUCHÉ Hagyjuk Lyont s a többit. Ifjúságom vétke volt az épp úgy, mint a halál-voks a konventben, amit Charlotte apjára mondtam. Ez a Charlotte is, mennyire gyűlöl. Hiszen tudod... (Már-már könnyedén.) Miféle ember volnék én, ha nem élvezném gonoszságomat. Ha nem volnék rá büszke. Ha csak fanyalogva lennék gonosz, étvágytalanul. Mit gondolsz, lehetne gonoszkodni ennyi ideig, ha mindig bánkódtam volna minden gonosz tett után? Ha nem leltem volna benne némi örömet és nem éreztem volna néha úgy, hogy: én nem rosszat, hanem gonoszul jót teszek! így hát ha Isten és a történések gonosznak teremtettek, emelt fővel vállalom a sorsot... Mindenki előtt... RITTER (nem néz rá) Pokolba bárkivel! Néked gyónnod Istennek kell és a franciáknak... Nékik írod vallomásaid. Ha megvallod néped előtt tévedéseidet, meglásd méltányolni fogják! Ha megírod a sok rettegést szívedben... a szorongásokat... FOUCHÉ Előnyben részesítem az okos, beosztott félelmeket, semmint az ostoba vakmerést. Mert a félelmet sem szabad pazarolni, doktor, érted-é? (Hirtelen más hang.) Ám ennél sokkal fontosabb, hogy holnaptól kinevezlek a börtönök főorvosává... Már nem bízom meg másban, Jean-Jaques Ritter, csak benned, az ősi barátban... Mit szólsz? RITTER Ne tereld el a beszédet, Joseph. FOUCHÉ Dehogy terelem, Jean-Jaques! A legfontosabbról szólok... RITTER A legfontosabb életünk szemszögéből, hogy keresztények vagyunk... Igen. Keresztény vagy, nagyon nagy gyónást kell írnod, Joseph! Ezen belül minden ravaszkodás már csak gyalázat lehet. A kulcsát add meg életednek... tisztán, világosan s akkor nyert ügyed van Isten és az utókor előtt. (Kis csend.) FOUCHÉ Soha ne ölj - öless. Sose barátaiddal, mindig ellenségeiddel ölesd meg ellenségedet. Ennyi a titok, ez az én erkölcsöm, doktor úr. A túlélés erkölcse, ha már olyan kíváncsi vagy, szent atyám. (Enyhe gúny.) (Kis csend. Barátja messzire réved.) RITTER Ha nem vallód meg ilyen mélyen s még ennél is mélyebben 566
