Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
ni, hogy ez egy vadászkastélyban lesz... (Hirtelen.) Imént döbbenten azt hittem, hogy Charlotte van itt. FOUCHÉ Kicsoda? CASTELANE Charlotte! Az ő nevét emlegette. Amikor beléptem, csak akkor láttam, hogy álmában beszél, és a hercegnőt szólongatja... FOUCHÉ 0, nem az a Charlotte, kedvesem! CASTELANE Talán a normandiai nemesleány... Corday Charlotte, aki tőrét Marat mellébe döfte?! (Némi gúny.) FOUCHÉ Hála a Teremtőnek, merénylőkről már nem álmodom! CASTELANE Akkor hát ki volt az álombéli Charlotte? FOUCHÉ Hogy ne jusson időm féltésre - maga féltékenykedik? Megelőz! No ez ravasz! (Más hang.) Charlotte Robespierre! Robespierre húga... neki is udvaroltam egykor... Hiszen meséltem már róla... CASTELANE (meglepetten) Maga írt? (A földről felveszi a tollat.) Csupa tinta az ágyneműje, majd szólok Janette-nek, húzza át... (Indulna, de megtorpan.) Mit írt? Csak tán nem...? FOUCHÉ De-azt! CASTELANE Istennek hála... szavamnak állhatok... Charlotte alig várja. FOUCHÉ Könnyelmű ígéret volt! Nem megy, higgye el, egyszerűen nem megy. Sejtheti, mért nem lettem clericus? Sosem szerettem gyónni, kedvesem, ellentétben ezzel a szegény Ritterrel, aki mindig imádott a saját lelkecskéjében váj- kálódni... Jó, hogy eszembe jut, mindjárt itt lesz... addig még meg kell innom ezt az orvosságot is. (Kortyol. Kis szünet.) CASTELANE (elrévedve) Emlékszem, kislány koromban egyszer levertem egy fajanze-i vázát és nemsokára odaléptem anyám elé és bevallottam néki... FOUCHÉ (közbevág) Hogy megette a maradék csokoládét. CASTELANE (meglepetten) Úgy van! Honnan tudja? FOUCHÉ Öregszik, kedvesem. Már mesélte néhányszor. Igen jellemző eset. Úgy érezte, valamit mégiscsak illik bevallania, hát elmondta a kisebbik bűnét. Mindig a kisebbiket mondjuk el hamarább... talán azért is, hogy ha majd a nagyot letagadjuk, jobban higgyenek nekünk, hiszen a többit is bevallot- tuk... CASTELANE Muszáj valamit bevallani, különben szétrobban az ember... Fenséged, nem érezte ezt soha még? (Kis csend.) FOUCHÉ Kik voltak még ott és miket beszéltek? CASTELANE Charlotte oly kíváncsi a maga életének minden apróságára, mintha fülig szerelmes volna... (Idézi.) És akkor mit csinált a herceg? És akkor hogyan viselkedett? Ironikus volt? Mondott szellemes dolgokat? FOUCHÉ Igen... a gyűlölet kíváncsisága hasonlít a szerelmére... De ahogy mondtam már: vigyázzon, Charlotte nagyon okos asszony. Maga pedig tapasztalatlan. Ám azért csak elégítse ki nyugodtan a kíváncsiságát... És közben maga is mulasson jól, hisz még fiatal! CASTELANE Ő mindig azt ismételgeti: a vallomás érdekli mindenek fölött... Ilyenkor mit válaszolhatok? FOUCHÉ ígérje meg újra és újra! Egyszer talán csak megírom s akkor ő lesz az első olvasóm... (Kifelé fülel.) Mi ez? Hintó jön talán? Apro563
