Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Gencso Hrisztozov: Virrasztások Anyám mellett (vers)
hajtsd végig a te cséplőszánkóddal, amíg arany gabonamáglya nem lesz a mi udvarunkból.-vi<- >l'~ ->J''i' 'i' Nem tudsz róla, mama, hogyan tavaszodunk, hogyan tavaszodunk ebben a márciusban. Nem csíráznak, nem sarjadnak még tavaszi vetések a jeges föld alatt, nem virágoznak még a fák az Adriától Ázsiáig s még tovább. Háborúk tombolnak és hófúvások, gyötrelmek törnek föl, jajok és zokogások, betöltik földünket s egünket. De kérve kérlek: aludj, aludj még kicsit, elgyötört szenvedő, ne bánd, hogy kint már kakasok kukorékolnak: békésen, friss örömmel szólnak. A hó mélységéből jő e hajnali köszöntő, ez a hajnali himnusz... A Nap felé? Új századunk felé? Olyan közelről jő s micsoda messzeségből. .'i'. 'í-* 'í' Segítünk, támogatunk, maradj még. De te indulsz már, indulsz. Fájón, kínnal, visszavonhatatlanul indulsz a te láthatatlan égi meződ felé, a te láthatatlan új nagy eged felé. Kereszt alatt és csillag alatt életre kelsz majd, kereszt és csillag alatt, mélyen valahol a folyód a Balkánod alatt, magasan valahol a fehér Thrákia felett. Az én Európám te leszel, mama, földem csöndje és a napos Óceán. 52
