Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)
gon is érvényes érettségi bizonyítványt adhassunk. Ezért négy év múlva, az első érettségi vizsgánkra Budapestről is kérünk vizsgabiztost. Jelenleg diákjainak száma 143, ezek 55 településről verbuválódtak, gyakorlatilag az egész felvidéki magyar sávból. Újsághirdetésekkel toborozzák diákjaikat. Bentlakást a közeli Vágsellyén rendeztek be, tömbházban. A tandíj havi 600 korona, tehát nagyjából 2000 forint. Ebből fedezik a tanárok fizetését és az épület fenntartását. Tanszerekre - rendszertelenül - kapnak valamelyes szlovák állami támogatást. Egyébként anyaországi alapítványok segítik őket, szellemiekben a győri iskolák.- Magad pedig továbbra is Vágsellyén laksz. Abban a tömbházban, ahol 1977-ben vendéged voltam?- Most a gyermekeim élnek ott. Péter a matematika, fizika és természetrajz tanára Sellyén. Lehel fotóművész, ugyancsak Sellyén. És van egy háromhetes unokám, Eszter. 9/b- Nagy János szobrászművészt hiába keresném az Ipoly partján, Helemba melletti tanyáján. A síkságról átköltözött a hegyek közé, Selmecbánya közelébe. Csak művészi felfogásában és témáiban maradt változatlan. 1977 óta szobrokat állítottak fel tőle Párkányban (Anyaság), a Hortobágyon (Memento), Nagymegyerben (Alapítók), Galántán (Kodály Zoltán), Füleken (Gitáros nő). Nyolc domborműből álló sort készített Szülőföld, címmel. Most készül a szobra Szenei Molnár Albertról. Egész alakos bronzszobor lesz, a magyar gimnázium előtti parkban állítják fel. 1994. október 28-án le is tették az alapkövét. Egy év múlva avatják a szobrot: Molnár Albert hazatér erdélyi útjáról, hogy azért ott maradjon továbbra is. Nagy János vezeti haza. Ha ott ülnék most a kocsijában, mint 1977-ben, Komáromtól Párkány felé tartva a Duna mentén, megkérdezném, hogy köztéri szobrai magyar történelmi személyekről milyen hatást váltanak ki szülőföldje magyar és még inkább szlovák népéből. Vagy azokból, akik elfeledték, mert talán meg se tanulták a magyar történelmet? Egy történelmi tárgyú könyvet csak akkor olvas el valaki, ha ajánlja valaki. A színházjárás is tudatos cselekedet. De a köztéri szobrok előtt mindenkinek el kell haladnia, mindenkiből gondolatokat, ellenszenvet vagy rokonszenvet váltanak ki. Kérdésemre tudom a választ. Megtapasztaltam. 1994 januáijában Komáromba igyekeztem fiam kocsijával, a felvidéki magyar polgármesterek tanácskozására. A szlovák határőrtiszt a komáromi hídon gyanakodva méregetett, miután belenézett az útleveleinkbe. A gyűlés államilag nem volt kívánatos, az államelnök és a miniszterelnök fejezte ki rosszallását. A rádió a reggel olyasmit is mondott, hogy Losonc járásból - műszaki ellenőrzés ürügyével - a helyi rendőrség nem engedte elindulni a küldötteket szállító autóbuszt. Most visszafordítanak, gondolom. De a tömzsi, úgy negyven körüli határőrtiszt, még mindig az útleveleinket bogarássza.- Uzonban született? - kérdezi. Bólintok. - Az Erdélyben van, ugye? - Eddig még ott, Háromszéken. Miért a szülőhelyembe köt bele? Magyarul folyik a beszélgetésünk. Arca egyenesen derűs, a határőr nem mutatja, hogy kötekedni akarna. Annál furcsább, hogy Uzonról tárgyalunk a komáromi híd közepén, a magyar—szlovák államhatáron. 538
