Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)

Csakhogy Sztálin hatalmi terveit lényegében keresztezte volna a felkelés sikere. Neki nem volt szüksége erős hadsereggel rendelkező Csehszlovákiára, Benes vezetése alatt. Tett ugyan néhány jelképes gesztust, de valójában nem segítette a szlovák felkelést, sőt, a Duklai-hágónál elvérezni hagyta a Szovjetunióból érkezett, több tízezer fos csehszlovák hadtestet. így, a felkelők cser- benhagyásával Sztálin lényegében megakadályozta azt, hogy a szlovák fegyveresek elűzzék szülőföldjükről a felvidéki magyarokat.

Ehhez immár más módszert és taktikát kellett kidolgozni, ama bizonyos „kassai programot”, amelyik fegyver nélkül igyekezett megvalósítani ugyanazt a célt. Erre azonban jóval hosszabb időre lett volna szükség, mint amennyit a kelet-európai történelem a szlovák nacionalizmusnak akkor engedélyezett.

Beszélgetőtársaim a galántai meghittségben furcsa ellentmondást látnak abban - joggal -, hogy míg a szlovák hatóságok újabban eltűrik a magyar történelmi évfordulók megünneplését, sőt magyar hadi események felidézését is, addig a „kassai program” visszavonásáról tárgyalni sem hajlandók.

Két évvel ezelőtt Pereden a múlt század végén emelt obeliszknél ünnepeltünk. Ott voltam. Az 1849-es tavaszi hadjárat egyik győztes csatája zajlott le a Galánta közeli faluban. Himnusszal, zászlókkal ünnepeltünk, nem zavart meg ebben senki. 1994-ben, Szent István napján Királyréven emlékeztek a szabadságharc júniusi - ezúttal vesztes — csatájára. Királyrév, az egykori Pozsony vármegyében, Tóth Lajos szülőhelye első királyunkat, illetve a családját idézi nevével, emlékeivel. Katolikus templomát Szent Imre tiszteletére szentelték. A mostani megemlékezésen kopjafát avattak. Vajda Barnabás mondott ünnepi beszédet, Tóth Lajos galántai magániskolájának magyar szakos tanára.

71b- Vágsellye magyar művelődési fórumának, a Vörösmarty Klubnak - Tóth Lajos 1966-os alapításának — legforróbb hangulatú előadásai azok voltak, amelyek a magyar történelem akkor tilos fejezeteit tárgyalták. Eljött Nemes- kürty István, és beszélt a második magyar hadsereg doni katasztrófájáról. Felállt egy vágsellyei öreg: „Köszönöm, hogy a tanár úr megmondta: mi nem gyilkosok voltunk, hanem áldozatok. Tudtuk ezt kint, a fronton is, de 1945 óta itthon úgy bántak velünk, mint valami leprásokkal”.

Tóth Lajos édesapja is ott volt a fronton, részese a katasztrófának.- Mi történt tulajdonképpen a kluboddal, Lajos?- Néhány hónappal azután, hogy a vendégem voltál, pontosabban: 1978 januárjában pártfunkcionáriusok kerestek fel. Azt mondták, sok feljelentés érkezett ellenem, ezért a klubot tovább nem vezethetem. Majd utánuk mások jöttek, akik elvették az útlevelemet, újra meg újra behívtak, összevertek.- A klubot pedig megszüntették?- Nem merték. Túlságosan ismert volt már. Rosszabbat tettek vele. Formálissá silányították a tevékenységét. Többé nem is érdekelt senkit.

Tóth Lajos nem nagyon törődhetett a veréssel, fenyegetésekkel, hogy állását is elveszítheti, ha még abban az 1978-as évben Érsekújváron részt vett a Központi Klubtanács megalakításában. 1981-ben Vágsellyén Theátrum Irodalmi Társaságot hoz létre. Két év múlva betiltják a társaságot. Az ürügy: etnikai szervezkedés, megnyilvánulás.

536