Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)
- Szlovákiában magyarosodott el?- Minden kényszer nélkül. Ugyan, milyen kényszert alkalmazhatott volna az 1300 magyar kisebbségi Királyréven? Valójából magyar tudattal jöttek Békésből. Itt nálunk gazdasági előnyöket reméltek. Azzal biztatták őket. Titokzatos dolog ez: ki minek érzi magát? Nem függ a névtől, nem függ a vallástól. Habár az evangélikusok jobban őrzik a szlovákságukat, mint a római katolikusok. Farkasdon például megmaradtak szlovákoknak. Felvidék népi történelmében sok volt az efféle „átfedés” az etnikumok között. 61b - Örültem volt, hogy néhány soros idézetre bukkantam Pozsony egyik magánkönyvtárában magyar részvételünkről a fasizmus elleni harcban. Öly nyomasztó lehet a záporozó vád, amely megbénítja azokat is, akik jóval a háború után születtek: a magyarok voltak Hitler utolsó csatlósai... Az a 800 magyar önkéntes megváltoztathatta volna az események menetét? Elháríthatta volna második Trianont? Janics Kálmánt újabb kutatásai megdöbbentő felfedezésekhez vezették el. A magyar önkéntesek véráldozata — a magyarok kiűzését gyorsította volna meg, állítja. Janics doktor, aki itt él Galánta közelében, Vágkirályfán, tragikus alakja századunk magyar emlékirodalmának. Mert tragikus a sors is, amelynek emlékeit búvárolja. Dokumentumokkal igazolja a sok szenvedést, amit százezrek ártatlanul éltek át. De a nemzeti tudatból kihulltak, kihullattak ezek az események. Janics orvos és közíró. Mostani lakóhelyén született, a pozsonyi magyar középiskolát végezte, majd a szlovák egyetem orvosi karát. Kórházi alorvos, körzeti orvos, gyógyítja a betegeket és gyógyítani szeretné a beteg lelkeket. Társadalmi, lélektani diagnózist állít fel a csehszlovákiai magyarüldözésekről. Az állampolgárságtól való megfosztások idejétől kezdte gyűjteni a dokumentumokat, a kitelepítések, deportálások korától, vagyis 1945-től, de könyve, ami ebből a roppant vádanyagból összeállt, csak 1979-ben jelenhetett meg, Svájcban, Illyés Gyula előszavával: A HONTALANSÁG ÉVEI Mivel igazolja újabb, súlyos állítását? A nyugati hatalmak már 1942-ben elfogadták Benesnek, az emigráns csehszlovák kormány fejének kérését, hogy a háború után kitelepíthessen három és fél millió szudétanémetet. A magyarokról akkor még nem volt szó, illetve Benes ezt is kérte, de a nyugatiak nem járultak hozzá a felvidéki magyarság kiűzéséhez. 1943 decemberében Szlovák Nemzeti Tanács alakult a hegyekben, Besztercebánya környékén, és felvette a kapcsolatot a Londonban élő Benessel. Az emigráns kormányfő aztán 1944. július 16-án elnöki dekrétumot küldött Besztercebányára. Ez már kimondta: „A németek és magyarok - azok kivételével, akik harcoltak és dolgoztak Csehszlovákiáért- elvesztik csehszlovák állampolgárságukat”. Vagyis: a hatóságok bármit tehetnek a jogfosztottakkal. 1944. augusztus 23-án a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottai Moszkvában megegyeztek Element Gottwald emigráns kommunista pártvezetővel egy szigorúan titkos paktumban. Ennek harmadik pontja: „Alakuljon meg a Szlovák Nemzeti Tanács kormánya, hogy a Vörös Hadsereg segítségével elűzzék a németeket és a magyarokat a megszállt területekről”. Tehát: „megszállt terület” lett Árpád magyaljainak első szálláshelyéből, ezeket pedig ki kell űzni onnan. Hat nappal ezután tört ki a felkelés Besztercebányán. 535
