Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)
3lb - Mennyire ismerjük egymás helyzetét, gondjait és lehetőségeit a Kárpátmedence kisebbségi magyar világában? Komáromban ezt az egymásra figyelést tapasztaltam volt. Kései ebéd vagy inkább korai vacsora az egyik galántai vendéglőben. Az asztal körül tanárok, Tóth Lajos magángimnáziumából. Kint a délutáni Ga- lánta, Kodály Zoltán városa. Most 17 ezer lakossal, fele-fele arányban magyarok és szlovákok. E vonatkozásban alaposan megváltoztak a viszonyok Kodály állomásfőnök úr ideje óta, de a nagy zeneszerző emlékét az újonnan beköltözött szlovák városlakók is szívesen vállalják. Az Esterházy-kastély parkjában Kodály-fej, Nagy János szobra. Az asztalt körülülő tanárok természetesnek tartják, hogy „mindent” tudok a galántai Kodály-emlékekről, miként nekik sem kell már bemutatnom az erdélyi magyar irodalom legjobb alkotásait. 1977-ben is azt tapasztaltam, hogy a sorsvállaló erdélyi művekre jobban figyelnek a Felvidéken, mint akár Budapesten. Jobban „fogták” az üzeneteket. (A román cenzúra törlése 1977-ben: „Különösen meglep egy fiatal geológus tájékozottsága az erdélyi kisebbségi viszonyokról. Duray Miklós 32 esztendős, most doktorált a pozsonyi egyetemen. Műszaki szakember, noha a társadalomtudományok és a politika doktora is lehetne. Határozott, józan és egyben merész. Egy új nemzedék képviselője a felvidéki magyar társadalomban, új kor embere.” Eltűnődöm most, 1994-ben: Duray akkoriban írta alá a Charta 77-et, a román hatóságok még aligha voltak igazán tisztában a polgárjogi mozgalom jelentőségével, de Duray Miklóst máris ellenségüknek tekintették, nyilván kisebbségpolitikai nézeteiért. Erről alaposan tájékoztatva lehettek. A rejtett Kis- antant kiválóan működött.) Van azért, amiben fogyatékosak erdélyi ismereteink. Esterházy Jánost 1977-ben még a Felvidéken se nagyon emlegették előttem, pedig Keszeli Fenék házában nem tettek lakatot a szájukra. Majd 1989. november 18-án szervezi meg Tóth Lajos a csehszlovákiai magyar értelmiségiek illegális találkozóját Vágsellyén, a Central Hotelban - ott tartották a Vörösmarty Klub ösz- szejöveteleit is -, és most a 130 résztvevő egyöntetűen követeli az ártatlanul elítélt, börtönbe zárt és ott elpusztított nyitrai politikus rehabilitálását.- A hatóságoknak nem tűnt fel egy ilyen népes társaság?- Hivatalosan a születésnapomat ünnepeltük. Akkor töltöttem be ötvenedik évemet. Esterházy János gróf 1938 után az önálló Szlovákia egyetlen magyar parlamenti képviselője volt. És egyetlen, aki nyíltan tiltakozott a zsidók deportálása ellen. Ennek ellenére 1945-ben nem kitüntetés várta, hanem elhurcolás, majd börtönhalál. Gyilkosai között ott volt egy mosolygós szlovák diplomata, Vladimir dementis. Róla nem sokat tudunk Erdélyben. De amit mégis, azt igen tévesen. Leírták az utóbbi években is, hogy „pipás Clementisnek” nevezték, és hogy tudott magyarul, de azt már nem, hogy a felvidéki magyarok kiűzésének, áttelepítésének egyik fő mozgatója, nemzetközi fórumokon a szószólója volt. „Pipás Clementis” a legnagyobb magyargyűlölőnek bizonyult a felvidéki magyarság legnehezebb korszakában. Dicsérje csak, akinek kedve van hozzá, dicsérje mosolygását és magyar nyelvtudását! Éppen a nyelvtudása révén ismerte fel, hogy még a nyomait is el kell törölni a felvidéki magyar jelenlétnek. Bizottság élén sorra „keresztelte át” az 532
