Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Tokai András: Férfirémület és csepp remény; "Menjünk tovább, de kevesebb szóval"; Tárogató; Magad legyél!; Átjár a szó, a szél; Szégyenlem növekvő koronámat; Debrecenben születni jó volt; A Győri út 12-ben; A kairói Mazhar 9/A-ban; Egy hosszú, érzelmes vers megkurtítása; Az utolsó szó jogán (versek)
A Győri út 12-ben boldog és még szakállas volt Titusz, két galamb lakott a redőny-tokban, avart tolt kocsin a szomszéd kórházkertben két posztó-köpönyeges manus. Egy ágyban aludt az új asszonnyal, ellopta a Vakok Tanmenetét. Kassák verseit magolta sorban, félretaszítva H. Bartha képző-történetét. Korábban, ugyanitt, a szőke tanárnő, ki a Sorbonne-on végzett angolszakot megtanította neki a nemzet-mentő Praeteritum Perfectumot. Fin nimra tisza sár a Mohammed Mazhar Titusz még teli volt hittel és malaszttal. A kairói Mazhar 9/A-ban arabul beszélt általában. Magyart tanított. Homokzivatarban, tábori géppel Jancsót vetített. Péntek reggel egy hentesüzletben tömjénezték a borjúfejeket. Látott napkeltét a Kheopsz tetejéről. Kavafisz poros székébe beleült. Volt valami titkos megbízatása is, de már a jelszó átadásakor belesült. 48
