Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Tokai András: Férfirémület és csepp remény; "Menjünk tovább, de kevesebb szóval"; Tárogató; Magad legyél!; Átjár a szó, a szél; Szégyenlem növekvő koronámat; Debrecenben születni jó volt; A Győri út 12-ben; A kairói Mazhar 9/A-ban; Egy hosszú, érzelmes vers megkurtítása; Az utolsó szó jogán (versek)

Egy hosszú, érzelmes vers megkurtítása

(Magyar Mühelyes barátaimnak ajánlom)

Hadersdorfig a vonaton roncsoltan magam zaklatom (élet-pazarló ennyire) gereblyélt murva, mályva-szín napszállatom - és hajlatom

átereszek, rézsűk, hidak hidak alatt a kattogás tömbökbe drótozott szalmabálák alatt a csimasz árkot ás

a tarlót átszelő síneknek kifény esült szolgálata.

Az ember ott leli meg halálát, ahol a köztes létnek volna a volna az átmetszése pauszon

Sívó síkokkal aluszom.

Késes vagyok és köszörűs. Hádesz-dorfig a járt utat...- Tudatom Veletek: van tudat, és az arról síró eszme hűs.

Tata táján a szénkupok.

Sásas patak, sor jegenye.

Egy elkanyargó gyalogút. (Elet-pazarló ennyire...)

Még néhány évig áteresszek! Még hídhatnék.

Még úthatnékom van nagyon.

49