Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Tokai András: Férfirémület és csepp remény; "Menjünk tovább, de kevesebb szóval"; Tárogató; Magad legyél!; Átjár a szó, a szél; Szégyenlem növekvő koronámat; Debrecenben születni jó volt; A Győri út 12-ben; A kairói Mazhar 9/A-ban; Egy hosszú, érzelmes vers megkurtítása; Az utolsó szó jogán (versek)

Szégyenlem növekvő koronámat

Ha egészen tudnám, amit nem tudni jobb, immár régóta nem vagyok.

Ha nem tudnám, amit így tudni hétszer rosszabb, végleg megadnám magamat a gonosznak.

Gyökeret verve állok

tudásom, tehetetlenségem mezsgyéjén,

és szégyenlem növekvő koronámat.

Debrecenben születni jó volt

Ez sík vidék. Ez mértani.

Libák egy tanya udvarán.

Ritkásan álló jegenyék.

Varjak sürülnek fák csúcsán.

Halastó. Bódé. Kék színű.

Temetni expressz-vonatozom.

Debrecenben születni jó volt.

Meghalni milyen lesz, nem tudom.

Immár kilépek minden szabályból.

Átírok a meghúzott vonalakon.

Nem tartok külső büntetéstől.

Magam vagyok. Magvasodom.

Mert vérre megy. Mert fogyó levegőre.

(Egy táv-vezeték kóbor-villáma pattan.) Bújni jó volna, de nem bújhatok pőre gyerekként a kint hagyott szárkupacokban.