Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló
1968. dec. 31. A Végh A. darabját februárban bemutatják Kecskeméten. Újra felkavarja a rossz emlékeket. Miért jó ez? - Ha a „Hideg napok” jege még ma is a szívünkig ér, hogyne éreznénk az ’50-es évek fagyát. A mai szereposztás ugyanaz, mint akkor, csak viselhetőbb az árnyékos oldalon élők számára is. Pedig mindenkinek terhes ez a polarizáltság. Az ember legszívesebben lelépne a tábláról, mert rühelli, hogy a harcot folyton fel kell újítani: A haragot s a gyűlöletet. Aki egészséges, szívesen felejti a rosszat, békévé oldaná a dühöket, de ehhez felejteni kellene a játszma elejét. Csakhogy az ember nem léphet le a tábláról, nem léphet ki a sorsából. Volna még egy esély: a szerepcsere. Kipróbálni, mit tudna a futó, ha lóként funkcionálhatna, s a paraszt, ha királynő lehetne, dehát ezt meg a struktúra nem teszi lehetővé. így marad a régi játszma, s csinálja ki-ki ereje, egészsége és tisztessége szerint. Zajlanak az Ady-ünnepségek. Az És 4-es számában (1968. jan. 25.) Garai G. ír vezércikket: „Én nem vagyok magyar?” címmel, s ebben kinyilvánítja, hogy Ady magyarságának ők az igazi örökösei. * Tegnap este, vagyis 27-én a Nemzeti Színházban volt a nagy ünnepség, miniszterek, Szirmai stb. Király mondta a díszbeszédet. Ágált a modernség ellen, idézte Révayt, Lukácsot, Ady első igazi értőit, de legtöbbször a Németh L. vonalán ment, s így igen sok okosat mondott. Kicsit hosszan. Másnap a Nép- szabadság hozta a beszéd részleteit. - Debrecenben Kardos Pál elnökletével Kovács Kálmán volt a szónok. * * Érdekesebb, hogy vasárnap, I. 26-án (Vargáékkal) láttam az új Jancsó-filmet. „Fényes szelek.” Miért szelek? Péter bácsi is megkérdezte. (Vele tegnap reggel a buszon akadtam össze.) Arról, hogy a NÉKOSZ egy veszélytelen helyzetben, állami támogatással csinálta a maga radikális kampányait és a forradalmat, arról ez a film félelmetes igazságokat közöl. Nagyon szerencsés a konfliktus terepe is: egy katolikus iskola, ahová nagy hévvel bevonulnak, agitálnak, erőszakoskodnak. Egyfelől a magabiztos, hívő és neofita, aggálytalan, naiv és életlázzal telt exponzivitás, másfelől a félelmi gyanú, a passzív elzárkózás, és kiszolgáltatottság. Mindezt nem korhű életmozzanatokban, hanem a lényeget sűrítő lépések, tettek, vonulások, táncok, balettszerű alakzatváltások révén ábrázolja. Az expresszió végül elvadul, terrorrá vadul. Akönyvégetés, a gyáva felhasználása, mind-mind jelképes értékű képek, képsorok. Ä fürdőruha, a játék, az ének, a telt egészség, a harsogó kedv, - az élet tavaszát, az elhaszná- latlan testi-lelki energiák üde bőségét, dinamikáját jelentené, s a járás, a folytonos vonulás monotóniája a helyzet s a szerep kontrasztját, valami filozófiai megragadását annak, hogy féregnyüzsgés a lét, s ennek a fiatalságnak a láza is. Részleteiben tehát sok megdöbbentően éles, magvas és tartalmas képet produkál ez a film. Egészében azonban szegényebb, mint lehetne. Látszik, 492
