Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló
KISS FERENC Napló (1964-TŐL MEGKEZDVE) 1964. január 27. Tamás Attila könyvét (költői világképek fejlődése) talán nem hallgatja el a kritika. Van oka szólni róla; mert kiváló munka, másrészt mert csak alkalmat ad a magánszorgalmú kollégáknak, akik a mások kezdeményezéséből, „tévedéseiből” élnek, demonstrálni azt, hogy ők nélkülözhetetlenek. * Tamás A. könyve mentes attól a módszertől, mely egy állítást három mente- getődző tagadással ellensúlyoz. A diplomatikus kritikus egy mondatban közli, amit állít, háromban előadja, hogy mit nem gondol. Akik iszonyodnak ettől a módszertől, azok vagy elvadulnak s vakmerőn csak kijelentésekre szorítkoznak, fütyülve a félreértelmezőkre. Akik nem szégyenük a gyanakvók elleni védekezést, azok belefülnak a magyarázkodásba. (Január) * A Pozsonyban szerkesztett Irodalmi Szemle néhány írása nagyon érdekes, mert az erőszak és visszaélés tényeit az ’56 utáni időkben is felismerni meri. Különösen a Tanú című elbeszélés érdekes ebből a szempontból (1963 ősze). Szerzője persze szlovák. Magyar aligha merne ilyet írni. Az 1964. januári szám már a szlovák írók dinamikus mozgalmának hatását mutatja. Fábry kendőzetlenül beszél az internacionalizmus akadályozóiról, egyes testvérállamokról, s egyes vezetőkről is. Egy Tőzsér nevű kritikus a Tiszta szigorúság bírálatában az általam Pécsen képviselt nézetekkel azonnos eredményre jut. Talán nem egészen függetlenül Csanádi Jánostól és Soós Zoltántól, akik ugyancsak szerepelnek ebben a számban. * írtam Sükösdnek, s elmondtam, mint vélekedek a februári Új írásban publikált cikkéről (Kafka ürügyén), s irodalmi viszonyainkról. Válasz volt ez a Valóságban megjelenő tanulmányomról írt bátorító, barátságos levelére. * 487
