Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Ágh István: Utazás magyar keretben (próza)

Ott a dóm táján, a Piazza del Duómén kezdődött el visszavonhatatlanul a reneszánsz. Megépítette a világ második kupoláját Brunelleschi az ókori Róma Pantheonja után, melyből semmi statikai leírás nem maradhatott. Tanár nélkül, zsenialitása következtében uralkodik a városképen piros világosságával, s mostanra anzix jelkép lett.

És Michelangelo, a legnagyobb! Ha voltak istencsászárok, akkor ő istenművész. Szinte már úgy gondolok rá, mint a végtelenre, fólfoghatatlan, zavarba ejt és elmezavarba hajszolna. A Szent Péter-bazilika kupolájának építője. Már-már mindenhol ottlévőnek tűnik teljességében vagy részleteiben. A Santa Maria degli Angeli templomának falától a Farnese-palota végső formájáig ő. A vatikáni kupola belső homorúsága alól a lepkekönnyű Pieta elé mehetünk. De leginkább a Sixtusi-kápolnában érthetjük meg igazán, ki volt ez a művész, kicsoda ez az ember? Ismerjük a munka történetét, mégis hadd írjam ide csodálatomat. Akkora mennyezetet megfesteni hanyatt, emberfeletti, még leveleit is úgy olvasta az állványzaton, azt írják, némely verse is úgy és onnan való. Mikor a Teremtő mutatóujjával közelít Adáméhoz, s abban az örök közelítő távolságban az emberi nem törekvése, vágya tölti ki a betölthetetlen űrt. Én Michelangelót Adámnak hiszem, a kiűzetés előtt. Állandónak festette oda magát az Istennel való végleges találkozás reményében, melyet a szépség emberen túli csodájával akart elérni. Még az Utolsó ítélet Krisztusa is szép. Hihetetlen, hogy ez az Adonisz veti pokolra a gonoszokat.

Verocchio műhelyében tanult Michelangelo és Leonardo. Onnan lettek a művészet mindenesei. Leonardo a tudományé is, Michelangelo Lorenzo Medici hadmérnöke az V. Károllyal vívott háborúban.

Hatalmas terebélyük a kor következménye. Firenzében a Mediciek, Rómában a pápák nagyratörése, önmegörökítésre, a maguk dicsőségére, s a köz hasznára gyulladt városújító szenvedélye okozta ezt a csodát. Az alkotók becsülői, de rabszolgatartói is ugyanakkor. Ha Lorenzo Medici verset ír, nem a tömjénfüstölő lóbálójának gondolja, és nem vélheti iparosnak a művészt. A Medici-pápák, Lorenzó fia X. Leo, öccsének fattya VII. Kelemen viszik át Rómába a firenzei szellemet többek között. II. Gyula pápa onnan importálja Michelangelót síremlékét kifaragni, hatalmas lett volna a bazilika közepében. És a toszkán lángész hónapokat tölt a carrarai márványbányában olyan szívóssággal, mint később a Sixtusi-kápolna állványzatán. Hosszú élete szakadatban munka, hogy kibontsa a kőből, anyagból a szépség szellemét, apoteózis gyanánt.

Mennyi nagyság együtt! Firenzébe érkezik Raffaello, majd őt is áthívja a Vatikán festőnek, építésznek. Macchiavelli akkor írja könyvét az ideális fejedelemről, mint tanácsadást fejedelmének, melyre éppen a szörnyeteg Caesaré Borgia a minta, ilyen kell, mert minden ember eleve gonosz. Együtt nyugszik Michelangelóval a Santa Croceban. De a szerzetes Savonarola hamvait szétfújta a máglya hamujával a szél. Luther előde a kiátkozásban. Mindketten az egyházi világiasság, a pompa, a hedonizmus ellen tiltakoztak. Egyikük vissza akarta téríteni a középkor aszkétizmusához, a másik kiszögeit követelései a polgárosodáshoz vezettek. Micsoda szédítő szakadék a reneszánsz humanizmusa és Savonarola démoni átkai között! Négy éven át hipnotizálta a várost, gyermekhadseregével keresztes háborút viselt a világi hívságok ellen, a díszes ruhákat, mitológiai képeket, szobrokat, a műkincseket akarták elpusztítani,

482