Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Ágh István: Utazás magyar keretben (próza)

maradt meg erősebben Piero della Francesca, Filippo Lippi, Fra Angelico környezetében. Köze lebet a hangsúlyozott perspektívának, de még inkább a kompozíció groteszk és heroikus, cirkuszi és végzetes együtthatásának. A San Ro- mano-i csatában senki sem halt meg, csupán Firenze győzte le Sienát 1433- ban. „Sose hal meg itt ki ily összefonódva küzd... hogy vetném magam én is ilyen harcba!” — írja a beatnik amerikai Gregory Corso. A páncélos vitézek kékesszürke borulata árnyékolja egymást és a mögöttes mezőt, azt a szimmetrikus körvadászatot, amely elöl kopjás, csataménes, tumultusba torkoll. Vurstli jóltáplált falovai bolondulnak meg itt, vagy fólfújt gumibábként dudorodnak, ágaskodnak sárgán, fehéren, rózsaszínben a legyőzőiteken. S amelyik kirúg, patkolatlan, oltalmas bokszkesztyűt lódít a semmibe. Versbe való!

Ez a befejezett, tökélyig kidolgozott kép nem hagyna továbbgondolni valót, ha nem ismerném a fura ellentmondást sugallata és a történelmi valóság között, s ha nem hatna sokkal teljesebben ismerős reprodukciójánál. El kellett idejönnöm a most mégnem ilyen eleven hatású művekért is. Majd meglátom, hogyan rostál az idő? Mit fogadhattam életreszólóan magamba Róma, Firenze, Pisa élménysűrűjéből? A Santa Croce templom pergamen énekeskönyvének virágmintás, anonim illuminációitól a nagy művészek fólfoghatatlan egyetemességéig.

DICSŐSÉG ÉS NYOMORÚSÁG

Nem irigykedek Itália kincsei miatt, mikor sajnálom szerencsétlen hazámat. Míg itt a reneszánsz és a barokk nagy művei teremtődtek, nekünk Várna, Nándorfehérvár, Mohács, a török hódoltság jutott. Macchiavelli sírjára találok a Santa Croce templomában, de hol van Mátyás királyé? Hol Janus Pannoni- usé, ha Dantéé Ravennában, de ugyanitt Firenzében jelképesen. Ha még nagyjaink sírjait is fóldúlták és elvesztették visszavonhatatlanul, akkor a korabeli épületek, szobrok, képek hogy maradhattak volna meg? Romkert Székesfehérváron, Visegrádon, falmaradványok Budán, Zsigmond-torony, Mátyás-oszlop külön a parkban. Zolnay László ásatás közben fedezi fól a csodálatos Zsig- mond-kori szobrokat. A Corvinák szétszóródtak a világban, vissza kellett halászni, amit lehetett. Képzelődök Rómában, Firenzében, Pisában. Az egész csodarengetegből csak Traini A halál diadala című képe sérült meg egy angolszász bombarepesztől. Isten őrizte a többit. így most az Isten mutatta meg nekem, milyen képességeket adott az emberi teremtménynek. A reneszánsz idején nagyon bőkezűen bánt teremtményeivel.

Elképesztő az az egyetemesség, változatosság és együttvalóság, ami az akkori Itáliában támadt. Eddig Giottót festőnek tudtam, amiatt kerestem, s most építésznek is megismerhetem a firenzei dóm harangtornya láttán. Sőt! Részlet a város határozatából, 1334: „Mindazok az építkezések, amelyek Firenze városában folyamatban vannak, és költségeiket a közösség viseli, a legtökéletesebb módon kell, hogy megvalósuljanak; ez pedig csak úgy lehetséges, ha jeles és tapasztalt igazgató irányítja őket, minthogy pedig világszerte nem találni különbet Giotto di Bondone mesternél, ő hívassák meg szülővárosába Magnus Magister gyanánt, és e minőségben nyilvánosan elismertessék.” Tehát nemcsak a tornyot tervezte, hanem az egész építkezést is ő irányította.

481