Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Határ Győző: Életút 3.
uram - vettem szíves sorait hogy örömest házat cserélne költséget fedez lebonyolít s letétbe teszi a pénz felét mert házamat magának kinézte nos lelakhatólag amennyi még az én életemből hátra van fészkem bár önnek tetszenék nincs költöző időm és ezért a csere részemről tárgytalan mit tulajdonomnak hittem no lám ma már tudom az csak bérlemény hiába címerpajzsom a falán: a lejárat végső hajnalán szívós meglakásra nincs remény most száz éves - háznál java kor - elálldogál még két századig de értem orvos nem szavatol s a szorongás a szívemig hatol: éldegélnék de belefáradok én: a bérlemény! ő: a bérlő! kémények dúcok mesterfalak engem birtokolt a fehérlő termekben és a kincset érő telken - megtűr a tető alatt belaktam - adtam a várurat falat fúrtam másztam ereszét rámszállott a dölyfós kábulat s rajtam hogy oromzat mint mulat nem láttam - közel a vereség száláiból hol elkoptatott szekerem rúdja kifele áll ott int már sarkigtárja a kaput s gunyoros - tölgy fából-faragott mosollyal: ide kondoleál (MEDVEDOROMBOLÁS, 1988-26. o.) KL Képzelem, mekkora változás volt életedben, amikor a Temze északi partjáról a délire - Hampstead-ből Wimbledonba költöztetek!... Lorcsikám: második emigráció volt. Nemcsak észak-londoni magyar barátainkat vesztettük el, de hampstead-i angol ismerőseinket is elvesztettük; e barátságok elsorvadtak, megölte őket a távolság. Bemondani magad s átkövetkezni? Egész napos kirándulás. De új barátságok szövődtek, érdekes emberek, figyelemreméltó elmék akadtak horgomra - mint az a filozófus is a 463
