Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Monoszlóy Dezső: Régiesen, Eltékozolhatatlanul, Kívánság, Találósdi, Özvegyálom (versek)
MONOSZLÓY DEZSŐ Régiesen Jó lenne ráérősen hosszan ahogy a régiek beszéltek tücsköt-bogarat összehordva bogozgatni a kiboncolhatatlant hogy májusban nyílik az orgona bokra a szomszédban is bár ott ez sem biztos kifecsegve fűt fát s azt is ami titkos jóhiszeműn trágár vicceket mesélve új hordókat kell beszerezni télre s bár gondízű felhő borul ősszel a tájra szerencséjét lesz ki így is megtalálja ismét marad számos megoldhatatlan István fia nyulat látott a bokorban a honnal meg haj aj akár az élet mászkál benne áldás ijesztő kísértet kísértés is mivel esendő az ember alszik angyalokkal harcol istenekkel csakhogy ez se segít végigmondhatatlan tovább lapul nyüszít a kifejezhetetlen minden gondolatban Eltékozolhatatlanul? Tékozló türelmetlenségedet ki dicsérheti? szétfoszlott görögtűz fénye füstje legfeljebb eszmei földönlakót a lángja aligha melegít angyallá vált nők bokáját tán
